Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


férfinet

2008.04.15

Kép

 

 

 

Riportok - Forrás: riportok.ferfinet.hu
"Mutasd meg fádat,megmondom ki vagy!"

Mi indít minket arra, hogy egy fát szeressünk, s mi indít egy fát arra, hogy szeressen minket? Szerethet-e egy fa? Egyáltalán éreznek-e a fák? Miből tudjuk meg, hogy egy fa szeret-e minket? Merre hajlanak a fák és miért? Jelent-e valamit, hogy milyen fához ragaszkodunk, melyek a kedvenceink? És vajon mit jelent, ha fát rajzolunk, milyen fa képzete jelenik meg bennünk? Ölelgetett-e már fát csak úgy? S ha nem miért? Mi visz arra valakit, hogy önálló kiállítást rendezzen a fákból? Van-e nyeresége annak, ha fákkal foglalkozunk?


Kérdések tucatjai, amelyekre izgalmasak, melegségesek a válaszok, kérdések, amelyek lényegtelennek látszanak, bár lényegesek, lényegre törőek, szenvedélyesek, és persze újabb kérdések százait vetik fel.
Gyalogolni hívom az olvasót egy személyiség útján, hogy elérkezzünk a fákhoz. Egy ösvényen a fák mentén, s ugye már sejthető, hogy nem a fákról, hanem az emberi lélekről lesz szó végig? Nem elvont képletekbe vezetjük az olvasót! Lüktető életünkről, fájdalmainkról, valóságról, sérelmeinkről, ösztöneinkről, gyökereinkről lesz szó. Vegyünk együtt egy nagy levegőt, mert hosszasan, messzire jutunk el. Fától az erdőig - kisebb nagyobb kitérőkkel! Neudl Erika kalauzolásával, élet-elágazásaival.


FérfiNet:
- Személyiségére, leginkább izgalmas szabadúszására egyik tanítványa hívta fel a figyelmemet, aki majd egy évig hallgatta grafológiai előadásait a József Attila Szabadegyetemen, ahol hetedik éve tanít. Többnyire arról beszélt, hogy Ön nem egy dologgal foglalkozik, és mintha nem csak grafológiát tanítana e tantárgy címe alat, hanem egy Ön által kitalált �tantárgyat�. A grafológia egy tudomány, mégis szerves egységben vannak ezek a látszólag különböző dolgok egymással. Kérem, beszélgessünk minderről, hogyan és miért éppen azokat a dolgokat csinálja, amit csinál, hogyan jutott el ide. Egyáltalán, minek érzi magát?Újságírónak? Tanárnak? Grafológusnak? Vagy valami másnak?
Neudl Erika:
- Három végzettségem van, egy pedagógiai, egy újságírói � kultúra szakon � és grafológiai diplomám van. Valahogy mindhármat csinálom. De gyorsan hozzáteszem, általánosban bár kitűnő, de nagyon rossz tanuló voltam a középiskolában, visszaköszönő diák lettem a pótvizsgákon.(Mindig átmenetem.) Mert már akkor feszült bennem sokféle érdeklődés. Szomjas voltam szinte mindenre, versekre, színjátszásra és utáltam tanulni. Drága anyám hat évig nyúzott a zongorával is, szolfézzsal, és igaza lett, ma már nagyon hálás vagyok neki a komoly, fontos, zenei alapokért, de akkor utáltam gyakorolni naponta. Leginkább igen intenzíven sportoltam, a távolugrás ment igazán, és a sprint számok, robbanékony voltam, és minden hétvégén verseny volt valahol az országban. Izgalmas, szép emlékek. Mellette állandóan nagyon szerelmes voltam és sok idő elment a verseim 3 példányban való legépelésére � �Erika� írógépen�Féltem, hogy elveszik valamelyik. Az írás-kényszer korán jelentkezett. Érdekes dolgokat kezdtem ekkor már olvasni is, a véletlen természetrajzáról például, de őrültségekben sem volt hiány. Házi építésű tandem-kerékpárral bejártuk az északi középhegységet, 800 km nyeregben, majd a következő nyáron Észak-Erdélyt, hát nem volt könnyű. De hatalmas �flow�, azaz áramlásélmény volt, és a szabadságnak, magunkra-utaltságnak, nyitottságnak, várakozásélménynek olyan foka, amit az ember ritkán él meg. Megtanultam egy liter vízben lemosdani és 2,5 kilós uticsomagot összeállítani, amiben már az evőseszközök súlya is benne van! Nagyon szerelmesnek kell lenni az emberenek, hogy ezt az aszkétizmust kibírja, én az voltam, mintegy 16 évig, de hatalmas élmény is volt persze ez a túrázás. Amely messze túlmutatott ezen.

FérfiNet:
- Körülbelül mikor jött meg a kedve a tanuláshoz, és vajon miért?
Neudl Erika
- Nyolc évesen kivették a vakbelemet, és otthon maradtam, ekkor már naplót írtam , és anyámmal közöltem, a családi leveleket ezentúl én írom, csak mondja meg kinek szeretne írni valamitt. Ez oly módon teljesült, hogy ABAB verses formában írtam a rokonoknak levelet, amin igen jót derültek. Viszont kincsként őrizgették. De persze próza is volt, hosszú levelek. Szerettem magát az írást is, ahogy formálhatom a betűket. Tanulásban a fogalmazás órák voltak a kedvenceim, csak megpendítettek egy témát, és én sutty, könnyen megírtam, imádtam beleélni magam valamibe. Gyakran az enyémet olvasták fel. Olvasni viszont nagyon sokáig nem szerettem. Csak valahogy 12 éves koromban jöttem rá az ízére. Egy könyv volt az oka: Mió, édes fiam � ez volt a címe.
Gimi után igen nehezen kerültem be a Kecskeméti Tanítónőképzőbe, de ott már nagyon sok olyan dolog volt, ami érdekelt. Majdnem mindenből jeles voltam. Bár � emlékszem � a várva várt pszichológia nagy csalódás volt, mert táblázatok és elvont elméletek szerepeltek a könyvben, kísérletek halmaza volt, de már a karakterisztikában felcsillnatak olyan dolgok, ami nagyon érdekelt. Egyik hibám, hogy szinte képtelen vagyok olyan dologra koncentrálni, ami nem érdekel, például a matematikával a sírba lehet kergetni, teljességgel értelmetlennek találom, hogy az egyenlet két oldala hogyan egyszerűsíthető. Elképesztően értelmetlen.
Viszont a gesztenyéről bármikor írok egy 9 oldalas bűbájos novellát! Itt, a főiskolán Babitz tanár úrnál már élvezettel szigorlatozam pszichológiából, és sok tantárgyat élveztem, külön előadásokat vállaltam, például a tájékozódás agyi típusairól.
Tanítottam pár évet, majd a saját gyerekeim születtek. Vera lányom 22 évesen már 4 éve Montreálban él, benne sincs kevés kalandvágy, Bence fiam is felnőtt, már külön él, sok konfliktus után nagyon jó kapcsolatunk kezd lenni, melegszívű fiú, kiemelkedő szerintem az érzelmi intelligenciája is.

FérfiNet:
- Hogy lett ebből az állomásból új: az újságírás, milyen rokon vonások vannak ebben a tanítással és a grafológiával?
Neudl Erika
- Az írás mindig jellemzett engem. Imádtam fogalmazni, és ma is szeretem annak a precízségnek a jelenlétét, igényét, késztetését, hogy pontosan azokkal a szavakkal fejezzek ki egy hangulatot, amivel a másikban is pontosan ugyanazt az érzetet tudom �előállítani�, mint amit én érzek. Ez igen izgalmas, és korántsem könyű játék. Tehát az írás adott volt és az újságírás szakban két célom volt. Egyik, hogy vajon fejleszthető-e az írás-készség, (fejleszthető) vagy van, ami van, a másik pedig az, hogy engem többé ne lehessen műfajokkal zavarba hozni, tudni szerettem volna mi a különbség a flekk és flekken között�mi a különbség a tárca és a glossza között. Földes Annára, újságíró-tanárnőmre, osztályfőnökömre igen szívesen emlékszem, jól tanított.

FérfiNet:
Milyen területre szakosodott az újságírásban?
Neudl Erika:
- Az egy ideig nem tisztult le, de ma már látom, hogy a pszichológiai érdeklődés, a motivációk keresése volt mindig a cél, és az ma is, egy-egy interjúban, riportban is. Máig nagyon érdekel, ki, mit miért csinál, mi mozgatja, mi hagyja hidegen, mi nála az utolsó csepp a pohárban � és mi lenne nálam, az ő helyében. Más mit bír ki, és én hogyan csinálom. Más hogy térdel fel egy kudarcból, és nekem milyen módszereim vannak. Ez például nagyon tudatos bennem. Tizenhét évesen csak a sírás volt, mint feldolgozás, ma már tizenhét eszközöm van legalább, ha nehéz. Meginterjúvolom magam ilyenkor, mi is lenne nekem a legjobb. Érdekel más hogyan csinál pénzt, hogy az élete még azért értelmes maradjon.Figyelem, kinek milyen hangsúlyok vannak az életében, hátha tanulok valamit.
Kutatom, mi az arány a racionalizmus és az érzelmi megközelítés között, izgalmas. Az újságírás egy hatalmas színes kaleidoszkóp, az embert nem hagyja magára a világ dolgainak kiigazodásában, állandóan beszélget és viszonyít. Tovább képez, könyvtárba küld. Mindennek előnyével, hátrányával.

FérfiNet:
- Milyen hátrányra gondol?
Neudl Erika:
- Mint tanácsadó, néha már sok a beszélgetés. Annyi családi történetet hallgattam már meg, hogy olykor úgy érzem, többet már nem tudok befogadni. Igaz, megtanított hallgatni is, és ez fontos. Nem ritka, hogy délután annyit csörög a telefon, hogy 4-5 órát a mosdóba nem tudok elmenni...

FérfiNet:
- Hogy jött ehhez azután a grafológia, a kiállításszervezés, a színpszichológiai kiállítás, és lakberendezési újságírás, a rádiózás és a saját tréning kiötlése, mert a verseskötet már értem...?!?
Neudl Erika:
- A grafológia mindig is izgatott. Már középiskolában is, amikor még nem is tudtam, hogy ez egy tudomány.
Foglalkoztam azzal, hogy kinek "frappáns" az írása, míg másé, "gyerekes", "szétesett", "szögletes". A frappánsból egyébként jó tartású gyógyszerész lett, a szétesettből alkoholista. A későbbi osztálytalálkozón erre más is emlékezett. Az akkori írásképekre emlékszem ma is, bár a szakkifejezéseket nem ismertem. A szögletes, ma "szöges"nek mondom szaknyelven. A grafológiában a titok izgatott, hogy hogyan lehet benne az írásban a jellem. Miben? Milyen jelekben? Milyen kombinációkban? Hogyan igazolható ez? Megtanulható vagy csak érzék kérdése? Mennyire kell boszorkánynak lenni? (Remélem, nagyrészt az vagyok, itt persze az intuícióra gondolok legfőképp.) Ugyenez izgatott az írásban is. Nem akartam hallomásra, pletykára, olvasmányokra hívatkozni. Magam akartam a saját bőrömön megtapasztalni az igazságot. Nem volt könnyű futam. Éppen elváltam, 35 éves voltam, két gyerekkel magamra maradtam egszisztencia nélkül, (addig a volt férjemét építettük), életben kellett maradnom a pénzkeresés (és az összes többi emberi terület) hadszínterén, de belevágtam, és elvégeztem a hat félévet. Megérte! Érdem azonban a volt férjemé is, aki elköltözésekor egy üzenetet hagyott az asztalon, hogy úgy, mint eddig, sose adjam fel, tanuljak még, és végezzem el a grafológiát, mert lehet, hogy ebből fogok megélni. Majd ő állja tandíjat. Ez így is lett mindkettő...

FérfiNet:
- .. és a kérdés többi része, a kiállítás, a rádió, a lakberendezési újságírás..
Neudl Erika:
- A térszimbolika megismerése után elkezdtem festeni. Bár egyáltalán nem tudok jól rajzolni, de a festegetésemből kidolgoztam egy konfliktus-feloldó technikát . Ebből csináltam Dunakeszin, ahol élek, egy akvarell kiállítást a saját 28 képemből. De nem a képek voltak a lényeg, hanem a szöveg, ami mellette volt. A kiállítás után behívtak a rádióba egy órára, és ott fantasztikus hangulat kerekedett, majd amikor nem jött el a következő műsor stábja, még egy órát maradtunk. A hallgatók betelefonáltak, őrült nevetések voltak, vették a lapot, élvezetes volt. Később még és még behívtak beszélgetni, majd kértek tőlem egy témalistát. Küldtem vagy tízet. Ma már szinte egy rovatom van a FIKSZ rádióban. Jövő héten is megyünk.
A lakásmegírásokat legalább tizenöt éve csinálom. Nagyon összetett kalendárium, lehetőség, feladat és munka. Tagadhatatlan valami bekukucskálás más életébe, de nem a pletyka szintjén, hanem a tanulságok végett. Érdekel a színpszichológia ( első szakdolgozatom) és az, ki miért milyen formát választ. Izgalmas embereket ismerni meg, szeretjük egymást, a lakások kész festmények, egyedi önmegvalósítások. Most, hogy így próbálom felsorolni: látom csak, kifogyhatatlan tárház ez abban, miért érdekes és fontos. Egyik leglényegesebb, hogy akik együtt élnek, milyen rendképletekkel rendelkeznek, azt mivel indokolják és hogyan tudják ezt összehangolni szerelmükkel, szeretteikkel. A lakások, a tárgyak, életmódhoz, elvekhez kötődnek, kinek mihez. Rögzülnek vagy változhatnak ezek? Akik fejlődnek és vállalják a változásaikat � ők a szerencsésebbek! � azoknak gyökeres változások is beleférnek az életébe. Költözni annyi, mint továbblépni. És mindez még csak az egyik oldal: a lakás olyan, amilyen, de nekem ábrázolni kell valahogyan. De hogyan? Milyen fotókkal és szavakkal? Szóval száz hagymahéjj, izgalamas kevercs ez!
FérfiNet
- Csalódás volt a titok megfejtése a grafológiában? Neudl Erika
- Nem! Gyönyörű árnyalatok vannak a grafológiában. A legnagyobb felfedezés, hogy mindez nem egy szál cérnán függő árva tudomány, mármint a grafológia, hanem az élet, az ember maga, és hogy mindennnel, értsd úgy mindennel kapcsolatban van. Ami csalódás, az minden felsőfokú intézmény közvetlenül a végzés után, mert ma már tudom, nem tanít meg a szakmára egy egyetem sem csak könyvjelzőket ad. Már tudod, mit nem tudsz, és tudod, merre, de a tudás még arrébb lakik. Saját tapasztalatomból tanultam meg elemezni, és jól kérdezni egy írást, és a diploma birtokában autódidakta módon, iszonyú szívós kíváncsiság-kielégítés-szándékkal szerezhetjük meg a saját tudást, vagy inkább a saját szakmai, emberi meggyőződést. Ez nem baj csak nagyon-nagyon nehéz. Aki nem fordít rá energiát, hogy saját maga megszerezze ezt, sosem tanítja meg neki senki a világon! Így van ez a sebészeknél is.

FérfiNet:
- Hogyan került egyetemekre tanítani?
Neudl Erika:
- A vezetőkiválasztásról egyre többet tudtam, és az az elképzelésem, hogy vezetőképző szakokon mindenki tanuljon grafológiát, mint a vezető egyik tanácsadójának munkáját. Mikor ezt kiötöltem, a véletlen, és a falon is átmenő merészségem segített hozzá mindehhez. Már ha vannak véletlenek. Ezt én nem tudom még.

FérfiNet:
- Mi történt?
Neudl Erika:
- Villamossal mentem egy lecsengőnek tűnő újság felé, amikor elmélyült olvasásból felriadva rossz helyen szálltam le, történetesen a körcsarnoknál. Láttam, rengeteg ember megy egy felé, érdekelt, mi van ott. Benéztem a hatalmas kilenc emletes éppületek felé, és amikor bekukucskáltam, láttam: nemzetvédelmi Egyetem - Vezetőképzés. Becseleztem magam az erőd-portán, kérdezték az X Y-né hez? Igen, blöfföltem, és felmentem az emeletre. Ott az oktatási osztály vezetőjének elmondtam, hogy én itt senkit nem ismerek, de grafológiát fogok tanítani, mert tudom, hogy a vezetőknek szükségük van rá, ezenkívül hihetetlen izgalmas tantárgy. Emlékszem, nem azt mondtam, hogy szeretnék, hanem azt hogy fogok tanítani.
A hölgy elképedt, mert azt mondta, már többször gondoltak erre, és én, lám, most itt vagyok. Az is meglepő, hogy ő egész nyáron nem volt benn csak most beszaladt egy könyvért, így értem el. Mikorra tudnám a tantervet megírni, kérdezte.
Másnapra megvolt. Nagyszerű embereket ismertem meg, több éves kapcsolat kezdődött. A véletleneket és fantasztikus egybeeséseket imádom ma is, és mindenben, a magánéletben is nagy kincs, döbbenet tölt el, élvezem, értékelem.

FérfiNet:
- Hogy lett mindebből grafológiai, pszichológiai kiállítás? Grafológusként és újságíróként dolgozik. Hogy került a csizma az asztalra, azaz hogy jutott el ahhoz a ponthoz, hogy kiállítást rendezzen a fákról, egyáltalán, miért vált ez ilyen fontossá? Miért volt Önre ilyen hatással a fa, hogy egy nagy kiállítást rendezett belőle?
Neudl Erika:
- Amikor találkoztam pszichológiai tanulmányaim során a fa-teszttel, annak bámulatos megfejtő erejével, és mindeközben megismertem a grafológiát - ugyanezzel a szisztémával fejtegetjük az írásban a személyiséget - akkor mindez nagyon magával ragadott. Olyannyira, hogy végülis szakdolgozat született belőle. Egyetemi tanításaim során, ahol a vezető-kiválasztás és a humánerő-gazdálkodás terén nagyon sok mondanivalója van a leendő vezetők számára a grafológusnak, a hallgatókkal megcsináltuk a fa-tesztet és hihetetlen érdeklődést mutattak! A farajztól az emberi lélek értelmezéséig jutottunk, és ez újszerű, izgalmas összefüggés volt számukra. A teszt instrukciója egyszerű, a következőkből áll. Össze kell hajtani egy Á/4 es, síma lapot félbe, és az így keletkezett négy oldalas mini könyvecske első oldalára, álló formátumban, az első, majd a belső harmadik oldalacskájára egy-egy fát kell rajzolni, amelyek ne legyenek fenyőfák. Ezek után bármely fa lehet, sőt ha akarja a delikvens, a két fa azonos is lehet, ha úgy dönt a rajzoló. Érdekes módon az így ábrázolt fa hihetetlen informatív lesz, számos rokon tesztnél pontosabban ábrázol számos dolgot, mint az emberrajz, házrajz, stb. Ebből a két fás tesztből több százas gyűjteményem van a hallgatók által, izgalmas anyag, természetesen mind szinte teljesen más. Száz ember száz féle fát rajzol! Ez a grafológia bizonyítéka is: 100 ember 100 féleképpen ír, sematizálható, hasonló lehet, de azonos nem! Mindenki rajza adott életszakaszára jellemző lesz, és sokat elárul vele magáról az illető, pici jelektől a mélységekig, a stílusától a karakter jellegéig.
Ennek a fának a megfejtéséről később hosszabban beszélek, de előljáróban annyit, hogy Dr. Süle Ferenc pszichiáter professzor egy kötetnyi anyagot írt, amely számomra lenyűgöző olvasmány lett. A grafológiai dolgozatom arról, szólt � mai szemmel is izgalmas téma -, hogy egy pszichésen meglehetősen sérült, ámbár zseni szinten bravúros, okos, értelmes, verbálisan mindig remekelő közgazdász, de életképtelen ember írását minden szempontból elemezve egyfajta eredményre jutottam. Megállapítottam, milyen személyisáég. Mint említettem három területet vizsgál a grafológia, alsó zónákat-hurkokat, középsőt, ahol az "o" betű van pl., és a felső hurkok, ékezetek helyét. Mint első osztályos korunkban a négy vonal által határolt terület, vonalas füzetecskénkben. Mindezt az elemzés körülbelül 400 szempont szerint, nagyon alapos mélymerülés egy grafológus számára. Kínlódás, tele ellentmondással, igazi kutató, rejtvényfejtő munka, nagy türelmet, feneket igénylő magányos társasjáték, mintegy 3x8 órai munka. Ezután a szakdolgozatban az elemzett közgazdász által megrajzolt fa elemzése következett, ahol szintén három rész értelmezhető, gyökér, törzs korona. A harmadik részben, úgy a negyvenedik oldal után e kettőt összehasonlítottam, és kerestem az összefüggést. Persze nagyon sok azonosság volt. Mindezzel csak ábrázolni akartam, hogy a grafológia rendszere mennyire hasonlít a pszichológiához, azonos jelentéstartalmakkal, és a grafológia gondolatmenete mennyire hasonlít a fa megfejtéséhez. (Az külön izgalmas történet-terület lenne, hogy a fiúnak milyen típusú sérülése volt, amelynek az új kor pszichológiája szimbolikus reinkarnáció nevet adta, de nem a klasszikus értelemben vett reinkarnációhoz, hanem a koncentrációs táborok halálos veszteségeihez kapcsolódik... talán erről egyszer később�Erről egyébként filmforgatókönyvet írtunk.)

FérfiNet:
- Hogyan lett mindebből kiállítás?
Neudl Erika:
- Egyik éjjel azután � este, éjjel különösen éles, kreatív leszek, de mostanában megszerettem a hajnalt is - felvillant bennem, hogy ne olyanok rajzoljanak fát, akik nem tudnak rajzolni, hanem olyanokkal rajzoltatok fát, akinek ez a dolguk, életük, tehetségük, akiknek ez a kifejezés nyelve, eszköze. Olyanok, akiknek ez aprojekciójuk. Olyanok, akik tudnak rajzolni, vagyis művészekkel. Még akkor, mintegy negyven címből raktam össze a LÉLEKFÁK szót, és ennek szépsége, összetettsége olyan lázba hozott, hogy aznap éjjel megterveztem a rendhagyó meghívót, a különleges részleteket, megálmodtam a helyszínt, amely később megváltozott. Sokan álmodoznak, de a szívóssággal baj van. Nekem ez nem jelent problémát. Első helyszín-álmom, agyam ösztönösen választott alfa-pihenőhelye lett volna, az állatkert növényháza. Ott szeretnék lakni! Persányi Miklós igazgató azonban meggyőzött, hogy a páratartalom és a napi háromszori locsolás ezt kizárja. A végső helyszín gyönyörű volt, az Articsóka, de ott azután hatalmas emberi csalódás ért, megegyezésünk ellenére Forrai Miklós tulajdonos a kiállítást váratlanul lebontatta, hatalmas károkat okozva ezzel sok embernek. A gond nem hiúsági volt. Másnap hajnalban kellett bemennem az RTL-be, hogy hírverést csináljak a művészeimnek, a kiállítás meg sehol. Fél órát ültem egy járdaszegélyen, hogy mitévő legyek. Úgy döntöttem hírharangozok, és majd Forrai Miklós elmagyarázza a látogatóknak, miért csak leves és második féle van az éttermében. Feldolgoztam ezt is.
Azonnal továbbfejlődött bennem akkor ez a játék, gondoltam ne egy művész legyen, hanem tíz, és akkor már ne egy műfaj legyen, hanem közel tíz. A meghívón végülis az lett az alcím a "kiállítás" szó helyett, hogy LÉLEKFÁK - pszichológia a művészet eszközével, amely a lehető legpontosabb meghatározás. Érdekes, ámbár egyszerű felismerés volt, hogy ugyanúgy tanítás ez, a kiállítás csak más eszközökkel. A fa szépségét, fantasztikus tudását, és a térszimbolika hatását szerettem volna megmutatni a térszimbolika egyszerű bemutatásával, művészi köntösben. Azt hiszem, a pszichológia egyik legizgalmasabb területe a művészet-pszichológia számomra, egyenrangúan a viselkedés-pszichológiával.

FérfiNet:
- Milyen más arcai vannak a fának?
Neudl Erika
Fontos és mély szimbólum a fa, nem véletlenül alakult ki az életfa kifejezés. Már a kiállítás szervezése közben mesélte egy bonsay-fával foglalkozó szakember, akit egyébként Fási Sándornak hívnak, hogy a fát, mint élet-szimbólumot kísérletezték ki a buddhisták, kicsinyítették, termesztették kisebb, de élethű formátumúra, mint pl. a valódi nagy tögyet, és sok évi gondozást igényel. Külön a bonsai fákról könyvnyi irodalom van, izgalmas területe a kultúrának.

FérfiNet:
- Miért pont három részt boncolgat a grafológia, és mi a jelentésük?
Neudl Erika:
- Kerítsük kissé korábbbról a választ! Amikor foglalkozni kezdtem a pszichológia és a grafológia révén a fa ábrázolásával és a fa-teszttel, akkor értettem meg, hogy így nemcsak a lélekrôl alkothatunk képet, mindez jó önismeretre, mások megismerésére, jelenleg a íráselemzés kontrolljára használom, ha nagyon fontos és súlyos dolgokban kérnek segítséget. Legjobb segítséget a pályaorientációban, pályaválasztás tanácstalanságában tudom használni. Ekkor elemzem az illetőt grafológiailag és a fateszt alapján is, és a két útvonallal sokkal magabiztosabb az adott szakvélemény, amely nem egyszer akár 10 oldalas is lehet.
A térszimbolika kifejezéstől senki ne ijedjen meg. Nagyon egyszerű dologról van szó.
Kisgyermek korban már mélyen elültetődnek a szóképek és szimbólumok. A beszéd kialakulásakor azonban nem csak szavakat tanulunk, hanem tudat alatt és tudatosan ezeket el is helyezzük irányban valahová: fel, le, balra, jobbra. A terek szombólunként élnek bennünk, és máris a lényegnél vagyunk! Amit leírtunk a paírra, balra, az a múlt, amit le fogunk írni � jobbra, az a jövő. Az UFO-khoz szellemhez mindenki fölfelé néz, imádkozik, esdekel vagy fél, és a temetés mindannyiunknál a föld alatti, lenti, mély, sötét világhoz kötődik. Ezek bizonyos dolgokban minden embernél hasonlóak, például az írásban, hogy balról jobbra írunk. Elmész a pokolba! - hallják esetleg a gyerekek, és a �fent�-hez kapcsolódik a szellemi, a vágyak; a tisztelet kifejezéséhez tartozik, az, hogy valakire felnézünk. Nyelvünk nagyon közel visz a térszimbolikához: lenézem, felnézek rá, magasan hordja az orrát, tudat alatti, felemelő érzés, lesújtó hír, középszerű. A grafológia ezt a lelki térérzetet �tanulta megtalálni�, tanulta meg használni, és rájött, hogy öntudatlan írásmozgásunk, önmagába rejti ezek üzeneteit. Ha tehát valakinek az alsó zónában vannak görcsei, szálkái, kampói, negatív eltérései, akkor ott van a gond. Gyakorlatomban a jövôtôl való félelem tükrözôdését több száz grafológiai és pszichológiai analízis igazolta. Vizsgáltam több bûnözô írását is az ítélethirdetés elôtt. Az ó és a betûi be voltak horpadva jobboldalt. Érdekes, mindig csak jobb oldalon.
Mindeközben a fa ábrázolásában, az írásban és az érzeteinkben középre kerülnek a hétköznapi dolgok és tennivalók, a gyakorlat. Itt van szerepe a szeretetnek, szívnek, gyakorlatias készségnek. Ez felel meg a fa törzsének. Amikor fát elemezgetünk, vizsgálgatunk, akkor a fa törzsén talált varratok, karcok, oduk, sérülések mind lelki sérülések, konfliktusok, kudarcok jelei. Csak érdekességként említhető, hogy Süle professzor leír egy olyan hányadost, amelyekkel kiszámítható, hogy a fa törzsén levő sérülés helye szerint, életkorban mikor lehetett a trauma. Egy alkalommal egy fiúnak 4-5 éves kora körülre saccoltam egy traumát, amikor döbbenten mesélte, hogy 4 éves korában egy évre szanatóriumba került és a hospitalizációs félelem nagyon megviselte, vészesen hiányoztak szülei, habár szerették és látogatták, de az észérvek nem mindig elegendőek ebben az esetben. A gyerekeknek jelenlét és érintés kell, nem észérvek és bíztatás.

FérfiNet:
- Mi rejti a szellemi területet, tudást, okosságot?
Neudl Erika:
- A fa koronája és az írás felső zónája a szellemi élet, szellemi irányultság, tudás, tudomány, vallás, kíváncsiság, fantázia � csak párat kiragadva.
A lapon ott lehet az érdeklődés szellemi szomjúságának olyan formája, amikor nem fér rá a rajzolt fa a lapra. Valahol fölfelé és oldalt folytatódik még a képzelet szerint, gondolatban a fa, jelentése: több lehetőséget akarok, mint amennyi megadatott � üzeni nekünk. Míg más ember által az ugyanakkora felületre rajzolt pici, gátlásos fa pl. a lap jobb felső sarkán, gyökértelenül, esetleg még dőlve egy élhetetlen, kicsi igényű, gátlásos, instabil, gyökértelen ember lelkét vetíti ki. S hogy a megrajzolt fa értelmezésénél mi számít? Minden! Az első benyomás és minden részlet is!
Könnyû ezt megérteni, ha a fára úgy gondolunk, mint egy emberre. Két lábon állunk a földön, egyenes a törzsünk, gerincünk, vagy ferde, van gerinctelen ember, felül a szellem, agy, a kontroll. A fa állhat stabilan, instabilan ábrázolható törékenynek. Lehet maszatos, elegáns, grafikusi minőségű, stilizált, nyalóka formájú, zárt, nyitott, és még több ezer variáció. Noha a fa gyökereit többnyire nem látjuk, érdekes módon az emberek 80 százaléka lerajzolja. Önmagunk biztonságérzetét vagy instabilitását kivetítjük a rajzban, láthatóvá válik ez a fa stabilitásában, gyökérábrázolásában.
Minden grafikai megnyilatkozásunk rólunk szól , éppen úgy, mint ahogy minden szavunk, színünk, a piszkos cipő, az ápolt köröm, szókészletünk, gesztikulációnk is.

Férfinet:
- Fontos-e hogy milyen típusú fát választ a lelkünk, amelyet lerajzol?
Neudl Erika:
- Igen. Külön jelentése van minden egyes fának, a fűzfának (érzelmi életén megközelíthető egyén), tölgynek, pálmának, jegenyének (a hegyes korona fallikus szimbólum, törekvő szimbólum lehet), mást jelentenek a nyitott és zárt koronák. Mindezen részletarzenál felvonultatható a levelek sokaságán, fontos, hogy van-e gyümölcs vagy, mókus a fán, lóg- e rajta hinta vagy egy balta áll ki belőle. Az emberek fantáziája elképesztő!
Külön jelentőséggel bírnak a fantáziafák, amelyek olyanok, mint amikor valaki szeret különcül öltözködni, és ezt nagyon el is vállalja. Van fantáziája és van energiája hozz, hogy annak kivitelezésére és viselésére erőt fordítson. Némely fa rémes, rémséges, ordító szörny, karjai segélyért kiáltanak, vér csöpög belőle, és hullanak a levelei. Egy esetben a kért fa egy egyetemista fiú ceruzája alatt fel lett hasogatva és takaros kupacban állt. Én ezt humornak és elég eredeti fordulatnak vettem, bár elvileg nem a feladatot oldotta meg. Feltalálói irány a személyiségben.: Ugyanazt más útvonalon megvalósítva! Vannak azután halott fák, siralmasak, tüskések szárazak hegyesek. Dőlnek balra, jobbra, és némelyik árnyékot vet a jövő oldala felé a térszimbolikában. A fák nyomorultak, felszabadultak, és bűbájosan kecsesek. Kit mi ér. Ki mit élt meg. Semmi sem véletlen? A sokszor átszőtt közmondás újabb köntöst ölthet: mutasd meg fádat, megmondom ki vagy! Nagyon fontos szempont azonban az íráselemzésben és a fa értékelésében is, hogy az alanyok nem a valóságot, hanem saját szubjektív érzésüket pecsételik a lapra. Mint az írásban!
Mert öntudatlanul kivetítjük általa az életrôl alkotott felfogásukat, leginkább azonban azt, ahogyan érzünk. Valakinek száz házassággal összevetve lehet igen jó a házassága, bár ő elégedetlen, nem érzi jól magát, s ezt "üzeni bele" a kézírásába, fájába. Ez a kettő akkor lehet azonos, mármint a kézírás üzenete és a valóság, ha valakinek jó az önismerete, és olyan, amilyen, ha jó az önértékelése, és a realitásérzéke, tehát a belső megélt érzés a valóság közelít egymáshoz.

FérfiNet:
- Valódi élő fák is körülvesznek minket. Hatnak ránk? Hatunk rájuk?
Neudl Erika:
- Hogyne! Tanulhatunk is a fáktól. Van egy két méteres fikusz benjamin fám a nappalimban, amelyet gondoztam, locsoltam, tápoztam, mégis hullatni kezdte a leveleit. Úgy látszott, hamarosan elpusztul. Néhány hónap után elvesztettem a türelmemet, gondoltam, a fene eszi, ennyi . S miután békén hagytam, új hajtások , ágak, levelecskék jelentek meg . Nekem ez az embernyi növény azt üzenete: terhemre van a túlzott gondoskodás, sok vagy. Sokáig álldogáltam mellette döbbenten, mert üzent nekem. És én megértettem.
A növényekkel és a fákkal való foglalkozás visszahat és formálja szemléletünket. Korábban ezt a megállapítást talán túlzottnak tartottam volna. Ma viszont meggyőződésem, ahogy velem ez így megtörtént. Rengeteg kísérlet szól arról, hogy valamiképpen a növények is éreznek. Például, ha olyan ember lép be a növényházba, aki korábban leszaggatta a leveleket, akkor - mûszerekkel kimutathatóan - összerezzenek a növények. Kísérletek szerint, ha ollóval közelítünk egy növényhez, akkor ezt megérzi. Biztos a belôlünk áradó sugárzás, erő, aura, életerő, ki tudja mi hatására.

FérfiNet:
-Milyen más aspektusból közelíthetjük meg a fákat?
Neudl Erika:
- Köztudott, hogy a fa gyökere közel akkora térfogatú a föld alatt, mint a koronája a látható térben, s néha óriás fáknál szinte lehetetlen ezt elképzelni. Érdekes reciprok, hogy amennyiben a fa koronáját, fejlesztjük, átvitt értelemben pedig tudásunkat képezzük, több tudásra, információkra teszünk szert, akkor ennek eredményeképpen ösztönösen is jobban működünk, tehát a dolgok sok mindenben oda-vissza is működnek. Fordítva is abszolút igazolva érzem eddigi életem tapasztalatait. Ha fejlesztjük intuíciónkat, hagyjuk jobban élni ösztöneinket, ha megérzéseinkre figyelünk, jó úton haladunk. Ha méginkább hallgatunk a belső hangra, ha szeretjük, és tiszteljük előérzeteinket, akkor valódi magasabb rendű tudásra tapasztalatra, valódi tudászintre, konkrét információkra teszünk szert, valamint kevesebb kudarcra. És ez nem kevés nyereség!

FérfiNet:
- Annyi minden felé sodorta az érdeklődése vagy ha úgy tetszik az élet. Mi a legfontosabb talentum?
Neudl Erika:
- Érdekes kérdés. Sokat gondolkodtam már ezen. Két felé ágazik ez a kérdés. Mi a dolgom igazán a világban, mi a lényegem, és ha a realitásokat nem vesszük figyelembe, mit szeretnék igazán csinálni. Van, aki táncol, rajzol, fuvolázik, fest. És nem azért, mert ezt még nem próbáltam ki, de régesrég érzem ezt: leginkább - bármily� furcsa is - énekelni szeretnék nagyon tehetségesen, mert a kifejezés-fajták közül ez a szenvedély a legizgalmasabb. Bár nincs rossz hallásom, kórusban nyolc évig énekeltem, és blokkflőtén (altfurulya) is játszom, rétegekben hallgatok zenét, de én ezért nem teszek semmit. Vezetés közben ugyan rengeteget bolondozok, tercelek, kánonozok, duettezek, brummogok, dal-halandzsázok, nyifogok, dúdolok és zümmögök, de az játék. A zongorázás valahogy közvetettebb. Az ének közvetlen, igazi érzelem-kifejező! Ha igaz az, hogy több életünk van, és reinkarnálódunk,( én ezt nem tudom még, de nyitott vagyok mindenre), a következő életemben orvos és tehetségesen éneklő nőember szeretnék lenni. Szeretek nő lenni. Szeretem a mostani életemet, szép szivárványok vannak benne, és az átlagnál sokkal több nehézség, de akkor sem szeretnék más bőrében lenni, amikor nehéz. Rengeteg sorsot megízlelek, de az enyémben szeretek lenni. Az éneklésben közönség, taps, siker...ezek nem érdekelnének.Nem az a fontos, ami onnan látszik, hanem ami innen. Csak az a torok, amin egy gyönyörű tónusú hang, dal jön ki, amit én formálok, az érdekel, az önkifejezés ének által.

Az valami gyönyörű.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

gonterl@gmail.hu

(Göntér László, 2014.01.16 15:00)

Kedves Erika!
Maga az alábbit szerette volna tudni
"tudni szerettem volna mi a különbség a flekk és flekken között�"
Én meg az alábbit:
tudni szeretném mi a közös a flekkben és a flekkenben?
Most az jár a fejemben, hogy az író annyit kapott egy flekk megírásáért, hogy az elegendő volt a közeli étteremben egy flekkenre.