Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Neudl Erika és Dr. Jesús Reyes cikke: A Bókolás lélektana - a bók háttere, jelentősége és fajtái

2012.11.17

era-bordo.jpg jezus-2.jpg

 

Neudl Erika  és  Dr. Jesús Reyes cikke:

 A "bókolás"  lélektana
                                                -  a bók háttere, jelentősége és fajtái egyes kultúrákban

 

Lead.:

 

 -         Á!!...A bókok!  - Legyintett egy barátom, amikor hosszú beszélgetésünkben házasság és párkapcsolat témájában a „bók” mezejére érkeztünk.
Már akkor tudtam, hogy nagyot téved, ha lebecsüli jelentőségét, hisz a bóknak nagyobb - sokkal nagyobb! - kiemelkedő fontossága van a kapcsolati kommunikációnkban, mintsem sokan azt gondolnánk. A bók pszichológiai hátterét vizsgálva egészen messzire, a pszichológia, a szociológia, a társadalomtudományok mezejére tévedtem, gazdag szakirodalom állt a rendelkezésemre, és a bók jelentőségének kifogyhatatlan tárháza hatalmas meglepetéseket okozott számomra.

   Tudtad-e, hogy a bóknak mekkora hatalma van? Bókolsz a hétköznapokban? Mit tegyél, ha ügyetlen vagy a bókban? Hogy bókolnak férfiak? …és mi a jellemző a nők bókjára? Szülői bók gyerek felé?

  Az egy cikké gyúrt gondolatok, sztorik, meglátások és  információk itt-ott megtalálhatóak voltak, de így együtt, ebben a felvetésben egy új egész keletkezett a bókok és az emberi kommunikáció terén. William James pszichológus szerint egyenesen a legmélyebb emberi szükségletünk az, hogy elismerést kapjunk másoktól.

 

Úgy gondolom izgalmas megosztanom mindezt az olvasókkal…

  

fa-par.jpg


 

A kamaszkori bókok tárháza

 

A bókok gyakran idétlenkedésekbe fulladnak, főleg a kamaszkor elején, hisz itt is mint minden másban gyakorlat teszi a mestert! A kamaszok nem találják az átmeneti időszakban a helyüket, még nem tudják igazán, kicsodák is ők, ezért nem tudják, mit adhatnak másnak, egymásnak…igen gyakran otrombán vagy éppen ügyetlenül kóstolgatják egymást, de a leggyakoribb a durva froclizás, amiről a lányoknak tudniuk kellene, hogy az érdeklődés jele.

És! Főként az a legmélyebb ok, hogy nemigen tudják, hogyan öntsék azt formába. A bókhoz  ugyanúgy érzék kell, mint bármi máshoz, és az is elmondható, hogy vannak, akik nem szeretnek vagy egész egyszerűen nem tudnak bókolni…Bizonyos szintig azonban ők is megtanulhatják!

 A bókolás egyfelől verbális kardváltás, és egyik jellemzője, hogy komoly (szellemi) lélekjelenlétet kíván.

A bók belső lelki sajátja…

 … továbbá valamiféle jó önbizalom, önerő kell, de az intelligencia, és a szeretet egy fokán szinte művészi szintre emelhetjük azt, hogy elismerjük a másikat. És ez alapkérdés. A párok és házaspárok egyik legnagyobb tévedése az együttélés során, a kapcsolat elfásulása során, hogy a másiknak elegendő az, ha mellette maradunk. – Veled élek, mi kell még?!Ebből tudhatod, hogy szeretlek! Ha nem így lenne, nem lennék már itt. – hangzik el a téves következtetés, aminek oka igen sokféle lehet: érzelmi sivárság, rossz családi minták, gyávaság, nemtörődömség,  nagydarab, hangos, erőteljes anya, „sok”, durva szülői magatartás, ahol a hárítást tanulja meg a gyerek, és nem azt, hogy adjon, elfogadjon.

Oka lehet még lustaság, a kapcsolat nem megfelelő ápolása, nem megtanult vagy elhárított kommunikációs panelek modellek stb.

 -          Melletted vagyok és ez legyen elég.! – mondja sok ember  válaszul akkor, amikor párja arról próbál beszélni, hogy mint NŐ és mint EMBER mint ANYA a párja már nem veszi észre. De ez nem elég, visszacsatolás kell.

Ebből „mindjárt tudhatja”, hogy szeretjük, tiszteljük, tetszik nekünk és a téma le is van zárva. Ez azonban nem így működik! Érzelmi visszacsatolás nélkül szomjanhal a lélek.

Ha a szeretet egy tankot nem töltjük fel, írja Gary Chapman, kiürül mint minden más tartály

 Bók-készlet és bók-hajlam

 J. Kata kaposvári lány meséli:

  „….pár évig egy vidéki  festőművésszel éltem együtt, aki egyébként egy jó humorú, gyakorlatias tanár volt, s  aki olyan briliáns szintre vitte a hétköznapi bókokat, hogy a bókok párját azóta sem leltem, persze ez így nem igazán igaz… vagy fogalmazzunk úgy, ritkán…..

Ezek a bókok, amelyek intelligensek voltak, találóak és jól előkészítettek, és reális tényekből indultak ki. Ezért sikeresen landoltak a lelkemben. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem átlátszó negédes, bugyuta bókokra kell gondolni, mint jó a hajad, szép vagy, stb.,  hanem pazar szellemi játékokra, megbiztatásra,  pazar szellemi párbeszédekre…s hogy miközben boldogan fogadtam, aközben helyenként belül teljesen zavarba jöttem, vagy nagyszerű jóérzés járt át,  milyen nagyszerűnek lát. 

Emlékszem, ahogy először bókolt és én nem igazán fogadtam. Ekkor esett meg, hogy finoman figyelmeztetet, mi nők szoktatjuk le a férfiakat a bókról azzal, hogy úgy teszünk, mintha észre sem vennénk! Váltottam!   

És míg ő bókolt én megtanultam fogadni. És bókolni is.

   A bókkal – akkori párom, a festőművész – nem csupán a megtörtént dolgokat összegezte, hanem anticipált, azaz előre vetített pozitív dolgokat, bókolt burkoltan olyan dolgokkal kapcsolatban, amely előtt álltam, és biztatott annak sikerével. A meglévő sikereket pedig úgy állította be, mint aki azért szeret, mert minderre számított, és biztos volt benne.

  Vettem a lapot és nem csak ez az egy dolog volt, amit tőle tanultam!

                                                       fekete-feher-regi.jpg

 

 

Bókjaira, amelyek inkább, megbiztatások voltak, de nem üres méltatások,  (éppen ebben a finom, érzékeny  határvonalban van a művészete, és nehézsége) emlékezve valami más szót kellene keresnem, mert bók-beli célzásai nem egy kék szemről és egy barna hajról szóltak, hanem sokkal fontosabb, sokkal finomabb,  komolyabb területeken aratták le az elismerésemet.  A legjobb bók n em méltatás szinten dolgozik, hanem azt hangsúlyozza, hogy ezek a tulajdonságok természetesek nálam, ezért ezen nem is csodálkozott...Sok dolog miatt tudtam őt én is felemelni...nem viszonzásképpen, természetesen, hanem azért voltam vele, mert nagyon értékes volt, pozitív, vidám, kedves, támogató, és mind a magánéletben mind a munkában partner.

Fontos megemlíteni a bók jellemzőiben, hogy komoly lélekjelenlétet kíván, gyors észjárást, egyfajta érzéket! Ezek a jellemzői egyébként a humornak is, ami – a pszichológia szerint - meg egyébként az intellektus legfelső foka…

  Később azon is sokat elgondolkoztam, szüleimtől miért nem kaptam ezen elismerés töredékét sem – hogy tovább adhatnám majdan születendő gyermekeimnek - , és amikor  már megszokott lehetett volna tőle, minduntalan hatalmas örömet okozott mindez!

 Ez az újbóli, intellektuális eredetű szeretethullám okozott kedvességet. Mert a bók szeretethullám, ami igen feltölti az ember érzelmi tasakjait. Nélküle pedig kiürülnek azok...

-          Sok bókot kaptam, nehéz volna mégis felidézni párat, mert annyira függött megértése az előzményektől, közös szokásainktól, hagyományainktól, mókás nyelvi fordulatainktól, attól, ahogy szó szerint  elképzeltük a hülyeségeket, azaz vizualizáltuk a dolgokat...

és a saját történeti térképünktől, és az azóta sem tapasztalt humortól, hogy ezek közegéből kiszakítva nem igen volna érthető! Ezzel az emberrel a humorban a sikító röhögésig elmentünk, már- már fájt néha a nevetés izom eredte, amely a fül mögött a hajas fejbőrön indul…J

  Később tudatosan kezdtem figyelni a környezetem bók-készletét, bókhajlamát, és rájöttem, milyen szegényesek is vagyunk ezen a téren!

   Remekül bókolt például a fogorvosom, aki nő, de  azt mondta egyszer, hogy reggel eszébe jutott, hogy MA én is megyek, és normálisabban öltözött fel,mint szokott,  mert tudta, én mindig kiemelten csinos vagyok,  bármikor is megyek és ez őt is ösztönzi. Jó érzés ha az izgalmas, extravagáns öltözet így landol. Lám, van olyan aki szereti!

  Arra is rájöttem, hogy egy jó önbizalom és önerő is kell a jó bókhoz, ezért hiányzik sok emberből, bár hiánynak oka valóban több minden lehet. (Tanult hozomány, szerénység, fantázia nélküliség, visszafogottság más értékekkel, gyakorlat hiánya, tapasztalatlanság...stb. stb.)

   Nem kell nagy ész annak belátásához, hogy a tehetséges bókolók, hihetetlenül intelligensek, és rafináltak, máskor éppen egyszerűek, de nyesnek!...   és ritkák, mint a fehér holló.

   Mert hát pl. a szerelemhez is tehetség kell! – ez meggyőződésem!

 

 

barlang-furdo.jpg

 

Bók lehet egy fürdő előkészítésében, egy együtt teázás felajánlásában és szinte mindneben!

  Azóta – mert ennek a kapcsolatnak vége lett pár év múlva, de ma is kikérem ebben abban tanácsát.... meséli a festő barátnője... - ,  sóvárogva gondoltam vissza az okos, és nem üres bókok napi muníciójára, hiszen ez nagy mentális erőt adhat!..., és későbbi kapcsolataimból nagyon hiányzott, mert megértettem a lényegét.

   Ha hazaértem ehhez az emberhez, kibélelt melegségével, egyszerű szavaival, körülvett vidám fogadtatással, érdeklődéssel, megnevettetett, ami a legnagyobb kincs. Felemelt és mellette  - és azóta is, általa is - méltó embernek érezhettem magamat.

  A bókokat kieszelő férfinek olyan üzenete is van a nő számára, hogy újból és újból figyel rá, számára értékes a nő, és felemeli mindazzal az „értékelő örömmel”, ami kettőjüket érinti.

  AZAZ: arra az érzelmi és mentális készletre, ami nem csak mint női hiúság porondján aratott, de a fáradt és elkeseredett napokon  helyrebillentett, túlzás nélkül állíthatom meg is vigasztalt!

  Tőle tanultam meg hogy egy jó bók nem szokványos és „fárasztó vagy idétlen”, hanem komoly intellektuális pilléreken is alapulhat, esetenként jól előkészített, és durran, mint a puskapor.

 

Másik alappillére a jó bóknak a humor, ami nélkül aligha kaphat jó mentális vérkeringést egy bókocska! Később még arra is rájöttem, hogy gyerekek is bókolhatnak szüleiknek egy bizonyos okos szókészlettel, a tanár a diáknak, a szülő emelheti így a gyerekét, de lehet másként kedveskedni egy megbízható bolt eladójának is, nem is beszélve a szerelmesekről.

  Nem könnyű, de csodás bókok csattanhatnak szeretkezés közben is, és ha az nem elcsépelt, évekre emlékezetes maradhat! Nem beszélve arról, hogy ez milyen nagyszerűen előkészíti a másik szeretet-nyelvet, az ötödiket, az érintést és a szexet, szerelmeskedést. Nagyszerű emlékeim ezek is! – meséli Kata.

  Azt már csak „nonplusultraként” teszem hozzá, hogy olyan finom, kedves ajándékokat kaptam tőle, amelyben együtt volt meglepetés édes íze, a kreativitás, egyszerűség és egyediség, és az ajándék - nem csak a megajándékozott -,  hanem a megajándékozó személyiségéről is szólt egyszerre. A finom figyelemről. Az odakészülődésről.

  Kis üvegezett képkeretszerű dobozban egyszerű papírból kivágott vízfesték rajzzal egy térdepelő angyalkát festett, vágott ki, és hajlított 3 dimenzióssá, aki alázattal várta a sugárzó áldást. A bók, hogy áldás jár neki… Máskor kagylókból ragasztott édes figurát, de volt szeretet-térkép, valódi buborékeső, ami a csukott szem kinyitása után érkezett,  persze festmény…hisz festő volt… több nagyon találó fotó…váratlan képeslap a kocsim szélvédőjén, Cd a kispárnahuzatban a saját válogatásával... Ez még a kapcsolat elején volt, azt mondta, hogy azonos zenei hangulatban legyünk.
Ez a férfi a bók tanítómestere volt számomra. ”

 

                                                 gere3.jpg

 

 A bók a szeretet nyelvben?!?

 

A magyar és a nemzetközi pszichológiai szakirodalmat böngészve évek óta kedvencem Gary Chapman, aki  a szeretet nyelvét,  - amit sokan sután szinkronizálunk - , a bókot, azaz az elismerést az általa felállított 5 fontos fokozatnál, a tárgyalt bókot illetőleg nem kisebb porondra, mint az első helyre teszi, mint a kapcsolat kommunikációjának első és a legfontosabb jellemezőjét.

 

Hohóóóó! Nocsak! Mi lett az ártatlan kis bókból?!? Tudományos fokozatot kapott!

  Ez a tény igen figyelemreméltóvá teszi az egyébként elbagatelizált bókot, mint társasági műfajt. Kiemeli, hogy beszélni kell egymáshoz, és hogy a hétköznapokban is roppant fontos a bók, különben a másik miből érezné, hogy szeretik?!?


Kultúrák és szokások

 A bókolás, gondolnák sokan, jó ha van és nem nagy baj ha nincs, ám pszichológiai értelemben igen érdekes szerepe van a kommunikációban és sokkal jelentősebb, mintsem felszínesen gondolnánk.

10 embert megkérdezve 7 elbagatellizálja jelentőségét, nem emlékszik jelentős bókokra, ám arra igen, hogy ha mégis kapott, hónapokig jó érzéssel töltötte fel a lelkét. Még akkor is, ha esetleg túl átlátszó volt. Mark Twain emlegette, hogy egy bókból két hónapig is eléldegél. Ez mindössze 6 bók évenként! Nem sok, igaz?

A bókolás, különböző kultúrákban más-más testet ölt, és más és más az arca egy barátságban, más a szerelemben és megint más lehet egy munkatársi kapcsolatban, ám mindegyik szintéren a maga nemében jelentős lehet a szerepe. 
 

jezus1.jpg

 

Dr. José Jesús Reyes Nunez  egy, már 28 éve hazánkban élő, az ELTE-n tanitó  - és magyarul gyönyörűen beszélő és író kubai származású egyetemi tanár. A  térképész szakemberek szigorúan tudományos pontosságát meghazudtoló finom, érzékeny emberi megfigyelésekkel részletezi, pontosan ecseteli - a felkérésre - a témát, izgalmas dolgokat mesélt a bókról. Tőle kérdeztük a kubai emlékeket, szokásokat, a kubai etikettet, természetesen a bókról. 

Neurika:

  - Mire emlékszik a bók terén? Mi a különbség a magyar és a kubai bókokban összehasonlitva?

  Jesús Reyes:

  - Arra nem emlékszem, mikor hallottam, láttam először egy férfit bókot mondani egy nőnek. Hiába próbálok visszaidézni korai, iskola előtti éveimet, abból az időből nem maradt bennem ilyen emlék. Valószínűleg (sőt biztos), az utcán, nap mint nap láthattam a férfiakat bókolni a nőknek, de nem volt olyan kiemelkedő eset, ami megmaradt volna bennem. Apukám szeretett udvarolni a nőknek, ezt kb. 6-7 éves koromban észrevettem. Kb. olyan idős lehettem, amikor kisebb-nagyobb rendszerességgel kezdett elvinni engem a munkahelyére (a havannai főpályaudvaron dolgozott abban az időben). Sok munkatársnőjének mutatott be engem, és egyszer elvitt az egyikhez, aki (szerintem) tetszett neki.

 Azt mondta neki, hogy én vagyok az elsőszülött  fiúgyermeke, amire a nő azt válaszolta, "milyen szép, helyes gyereked van... ha majd nekem lesz gyerekem, olyan legyen, mint ő". Apukám egy kicsit lehajolt iránta és valamiféle csibész és egyben bizalmas hangsúllyal azt mondta neki: "olyan szépségnek, amilyen te vagy, ingyen és nagyon szívesen segítek ebben". Talán nem "valódi", utcai bók volt, de mégis ez az első "bókszerű" megnyilvánulás, amire emlékszem.

Kubában az a természetes, hogy ha a férfinek megtetszik egy nő az utcán, akkor bókot mond neki. Ennek szó szerint semmi jelentősége nincs, gyakorlatilag egy, bizonyos fokig "automatikus" cselekvésről van szó, amire rendszerint a nő nem reagál (vagyis szépen tovább folytatja az útját anélkül, hogy visszanézne), és a férfi emiatt nem sértődik meg, mert tudja, hogy ez úgy természetes, ahogy van. Vagyis nem várja el a nőtől, hogy válaszoljon (sőt, valójában az "utcai etikett" szerint nem is szabad válaszolnia rá), és elégedett azzal, hogy megtette a dolgát, a "kötelességét" amikor bókolt neki.

Érdekes módon, a legtöbb bókot azoknak a nőknek mondjuk, akik velünk szemben jönnek...vagyis meglátjuk (netán  szemükbe nézünk...utána pedig a testüket), és amikor egymás mellé kerülünk, akkor kezdjük elmondani, és akkor fejezzük be, amikor már egy kicsit túl haladt mellettünk. Amikor egymás szemébe nézünk, észre lehet venni, hogy a nő örülni fog-e a bóknak, vagy abban a pillanatban a legjobb nem bókolni neki. Számomra olyan, mintha a szemén keresztül látnám, hogy lelkében mosolyog és örülni fog a bóknak.

 - Mi a helyzet ezen a téren az egyenjogúsággal? Egy nő is bókolhat netán?

 - Nálunk az a szokás, hogy csakis a férfi bókolhat a nőnek. De láttam olyan nőt is, akiben mersze volt visszabókolni egy férfinek. Ezt nem egyfajta "visszavágásként" kellene értelmezni: inkább azt mondanám, hogy a "válasz" bókjával meg akarta lepni a férfit, meg akarta tréfálni, viccelt vele. Ez egy nagyon ritka cselekedet, ha a férfi és a nő nem ismerik egymást, ha ismeretlenül történik az egész az utcán. Társaságban azért gyakrabban előfordulhat, de a legtöbbször inkább válasz a nő részéről, nagyon ritkán ő "csakúgy" bókol egy férfinek. És kettesben természetesen más: a párok saját maguk alakítják ki a saját "szabályait", és ezekbe a szabályokba nagyon is belefér, hogy a nő bókot mondjon a férjének... De nem ugyanolyan bókot, mint amit az utcán mondanak: kettesben csak bensőségesebb, érzelmesebb, "komolyabb", de szenvedélyesebb is lehet a bók.

 

boglarka.jpg

  - Sokan képtelen a bók méltó fogadására! Hogyan reagáljunk minderre, közvetlenül vagy metakommunikatívé, azaz testbeszéddel, illetve hogyan reagálnak a kubai nők?

  A kubai nők rendszerint kedvesen (nem) fogadják a bókokat. Azért írtam egy nemet zárójelben, mert a legtöbbször nem mutatják ki "túlságosan", hogy nagyon örülnek a bóknak. Legtöbbször egy nagyon visszafogott, gyakorlatilag észrevehetetlen mosollyal fejezik ki tetszésüket, sőt ha belegondolok, sokkal több egy észrevehetetlen mosolynál: sokszor nem is a mosolyt veszed észre, hanem az egész arckifejezés, ami szintén visszafogottan tud ragyogni a megelégedettségtől...testük, járásuk leheletnyi megváltoztatása is az eltitkolt örömre mutat. De természetesen, olyan nők is vannak, akik nyíltabban, sőt sokkal nyíltabban fejezik ki tetszésüket, és (ezt már elmeséltem) van, aki az utcán vissza is szól, de ez egy nagyon kicsi kisebbség...

 

Kubai tapasztalatokkal próbálkozott magyar nők körében? És ha igen, milyen eredménnyel?

 - Magyar nőknek még soha nem jutott eszembe, hogy az utcán bókoljak... csakúgy ismeretlenül. Még annyi év után is még mindig az a nagyon meghatározott benyomásom, hogy:


  • értetlenül néznének rám, hogy most mi is ez... mit akar ez a férfi... megbolondult-e... vagy ki tudja, mire gondolnának...
  • vagy nem tudnának, hogyan reagáljanak vissza (a meglepetéstől zavarba jönnének, elpirulnának)
  • vagy rosszul értelmeznének a bókot és: vagy megharagudnának, tiszteletlen
  • magatartásnak vennék... vagy hívnának rendőrt vagy legalább ezzel fenyegetnének.
  • tini lányok egy fiatal gyerek bókjára pedig idétlenül nevetnének egymás között, amitől elmenne a gyerek kedve a további bókoláshoz.

 

- Van-e különbség az ismert személytől érkező bók és az idegenként kapott hajbókolás között?

 
- Természetesen más a helyzet, ha már ismerjük a magyar nőt: ha már létezik egy kölcsönös bizalom, akkor a magyar nők is nagyon kedvesen fogadják a bókokat. Sőt, mivel nincs a hagyományok által előírt és "illedelmesen betartandó" magatartás, sokkal természetesebb és közvetlenebb a reagálásuk a bókra. Nyíltan mosolyognak, örömükben finoman "hullámzik" a testük, szemeivel szemeidbe mosolyognak és utána "lesütik" …

 - Ön,a diákjai szerint  sármos kubai férfiként kap-e bókot a diákjaitól? El tudna-e mesélni egyet, ha nem túl személyes?

 - Ebben a pillanatban nem jut eszembe egy eredeti bók, amit itt Magyarországon kaptam volna egy (pl. kvázi) ismeretlen nőtől... Ehelyett elmesélek valami mást, ami nem kifejezetten bók, de ugyanolyan jól (vagy még jobban) esett egy hagyományos értelemben vett bóknál... és nemrég történt meg velem az :

Majdnem dél volt, amikor bejött hozzám egy hallgatólány, akit tanítottam ebben a félévben. Fehér blúz, sötét szoknya: nyilvánvaló, hogy valamiból vizsgázott vagy fog vizsgázni. Azért jött be, mert E. ösztöndíjra jelentkezett egy külföldi  Egyetemre, amely szerződésnek én vagyok a koordinátora. A jelentkezését elfogadták, és meg akarta kérdezni, mi tennivalója van még.

Elkezdtünk beszélgetni és észrevettem, hogy valami miatt kissé szomorú. Meg is kérdeztem az okot, és válaszolt, hogy épp előtte 1-est kapott X tantárgy szóbeli vizsgáján. Rá néztem, és csak annyit kérdeztem vissza. "Tudod, hányszor buktam meg abból a tantárgyból, illetve hány 2-est kaptam belőle hallgatói koromban?". Egyből nevetni kezdett és azt válaszolta, hogy "Akkor nem én vagyok az egyetlen buta ebből a tantárgyból...". Elmeséltem egy pár történetet a vizsgáimból, hogy még jobb kedve legyen és a szó arra terelődött, miért döntöttem úgy, hogy Magyarországra jöjjek tanulni. három okból: a csehnél egyszerűbb nyelvnek tűnt a magyar (Prágában is lehetett volna térképészetet tanulni), LGT koncerten voltam Havannában és a kezembe került egy MAHART prospektus, Budapest látképével és még pár képpel. A lány sokat nevetett ezen, és közben bejött még egy hallgató beíratni egy jegyet, és ő szintén ugyanabból a tantárgyból vizsgázott (4-est kapott). A lány egyből azt kérdezte tőle: "Tudod, hogy mi alapján döntött Jesús tanár úr, hogy ide jön Magyarországra?" Mind a kettő nagyon nevetett az okon, és elindultak haza. Már az ajtónál, a lány megállt, megfordult, és csak úgy, nagyon természetes és őszinte módon "hozzám vágta": "Tudja Tanár úr? Nagyon örülök annak, hogy megtetszett Önnek az LGT zenéje és miattuk itt van köztünk..." Abban a pillanatban szóhoz nem jutottam, csak mosolyogtam rá és közben elment. Még most is, miközben írom, belülről érzem ugyanazt a meghatottságot, amit akkor éreztem... nem bók volt, de mégis jobban eltalált engem, mintha mást mondott volna...

 
                                    neveto-szerelmes-par.jpg

 

- Tudna-e említeni pár konkrét bókot a hazájából, egyáltalán van-e ilyen? ...melyek ezek?

 Néhány klasszikus kubai bók saját (nem mindig szó szerinti) fordítását írom. Az eredetit is megírom spanyolul.

- ¡Niña, si San Lázaro te ve suelta las muletas y se manda a correr!
Leánykám, ha Lázár meglát, ledobja a mankókat és el kezd futni!

- Si cocinas como caminas, me comería hasta la raspita.
Ha úgy főzöl ahogy mész (jársz), még (főztednek) a maradékot is megeszem.

- Niña, estás como la quincallita, chiquitica pero bien surtidita.
Leánykám, olyan vagy, mint a sarki trafik: kicsi, de gazdag választékkal...

- Senora, váyase Ud. con Dios, que yo me voy con su hija.
Asszonyom, a jó Isten legyen Önnel...én meg a leányával.

-Hombre: Mi vida ¿Tú te llamas Alicia?
Mujer: Yo no, por qué?
Hombre: porque una mujer como tú, solo puede venir del País de las Maravillas.

 férfi: Életem, Alíz a neved?
nő: Nem, miért kérdezi?
férfi: Mert egy Nő mint te csakis Csodaországba való.

-"¿De dónde tú saliste muñeca, del Museo de Bellas Artes?"
Honnan szöktél szépségem, a Szépművészeti Múzeumból?

- Dichosos los ojos que te ven y más feliz la mano que te toque
Szerencsések a szemek, amik látnak...és még szerencsésebb (boldogabb) a kéz, ami érinthet.

 

„Egymásra hangolva”  
 

Tovább folytatva a bók-kommunikáció lélektani hátterét Gary Chapman doktor könyvében igen szerteágazó következtetéseket von le abból, ha egy pár között nincs ilyesfajta verbális megerősítés.

 „A szerző második magyarul is olvasható könyve, - írja  Dr. Mészáros Ádám jogász, családterepeauta -  (Egymásra hangolva) a kommunikáció-pszichológia eredményeire alapozva fontos felfedezést tesz: a szeretet-közlés többféle csatornán át történhet, de mindenki csak azt az adást képes fogni, amelyre neveltetése, környezete és személyes hajlamai hatására ráhangolódott. „

Ezért gyakran megtörténik, hogy a szeretett személy a szerelmi lángolás alábbhagyása után nem érzi, nem fogja fel, hogy társa szereti őt. Sok házastársi kapcsolat szenved kárt emiatt. Pedig a megoldás egyértelmű: fel kell ismernünk, meg kell tanulnunk és beszélnünk kell társunk „szeretet-nyelvét”.

„A szeretetnyelvekkel való megismerkedés számos házaspár életében drámai változást idézett elő. A szeretet iránti érzelmi szükséglet betöltése olyan légkört teremt, amelyben a házaspár könnyebben megtalálja az egymáshoz vezető utat.”

„Különböző személyiségjegyekkel és érzelmi előtörténettel lépünk a házasságba. Mások az elvárásaink, másképp közelítjük meg a dolgokat, és különbözőképpen vélekedünk arról, hogy mi fontos az életben. Nem szükséges mindenben egyetértenünk, de módot kell találnunk arra, hogy a különbségeink ne álljanak közénk. Üres szeretettankkal  a párok általában veszekednek vagy visszahúzódnak, még az is előfordulhat, hogy a vita hevében szóval vagy tettel bántják egymást.”
 
 „Ha egyszerűen azt tesszük, ami természetes számunkra, nagy valószínűséggel a saját szeretetnyelvünkön fogunk kommunikálni. Azt adjuk a társunknak, amire nekünk lenne szükségünk, ahhoz, hogy érezzük a szeretetét. Ám ha mindezt a saját elsődleges szeretetnyelvünkön tesszük, nem biztos, hogy az üzenet célba ér. Így fordulhat elő, hogy egymást őszintén szerető párok között nincs érzelmi kapcsolat.”
 
„A tele szeretettank   – egymás érzelmi szükségleteinek betöltése – nyugodt és barátságos légkört teremt, mely elősegíti egymás megértését, a különbözőségek kezelését, és a problémák megoldását. Meggyőződésem, hogy a szeretet iránti érzelmi szükséglet betöltése minden másnál fontosabb a házasságban” – írja a szerző.

Chapman külön fejezetben vizsgálja a szerelem jelenségét és a szerelmi megszállottság állapotát, miközben sokakat foglalkoztató kérdésekre keresi a választ: Mi történik a szerelemmel a házasságban? Beteljesülhet-e vagy csupán illúzió az örök szerelem romantikus vágya? Hogyan függ össze a szerelem és a szeretet? – kérdezi a szerző.

Gary Chapman: A szeretet öt nyelve

 

Érdemes röviden áttekinteni, milyen 5 jelenség  között is szerepel a bókhoz nagyon hasonlatos verbális elismerés, az ELISMERŐ SZAVAK, amely olyan magas rangra emelkedett, mint az első helyezés!!

Sokaknak olyan fontos ez, hogyha nem kapják meg évekig, a házasság is rámehet.  A szerző könyve egyébként hangos könyvben is megjelent érdemes lenne pároknak együtt hallgatni, elemezni. Kiemelkedő, nagyszerű mű!

A szerző azoknak az embereknek, akik képtelenek kitalálni elismerő szavakat, bókokat, dicséretet, praktikus gyűjtő technikát javasol, újságból, filmekből, családtagoktól, munkahelyről, stb. Ha valaki együtt akar maradni párjával, meg kell tanulniuk KÖLCSÖNÖSEN egymás szeretet-nyelvét, míg egyikük az elismerő szavakból táplálkozik, másik nyelve az érintés, csak akkor érzik, hogy szeretik, ha meg is érintik, gondolva itt annak bármely formájára. Ez pszichológiai nyelven annyit tesz, mintha a növényevőnek növényt a húsevőnek húst adnának, fordítva éhen halnának!

 

par-4.jpg

 

 Idézzünk a szerzőtől:

Az öt szeretetnyelv

Személyiségünket felfoghatjuk egy benzinmotorként, amelynek működéséhez rendszeresen szükség van üzemanyagra. Az ember számára a szeretet jelenti az említett hajtóanyagot, amely lehetővé teszi személyisége kiteljesedését. A házasságban a házastársak feladata egymás „szeretettankjának” feltöltése, az az a cél a szeretet kölcsönös kinyilvánítása. Talán megéltük már, amikor egy gondosan kiválasztott ajándéknak vagy egy meglepetésként elvégzett házimunkának társunk nem igazán örült. A félreértések és sokszor a csalódások hátterében az áll, hogy szeretetünket nem partnerünk személyre szabott „szeretetnyelén” fejezzük ki. Gary Chapman, amerikai keresztény családterapeuta 20 éves tanácsadói tapasztalata alapján öt szeretetnyelv típust állapított meg: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés.

 

Első szeretet-nyelv: Elismerő szavak

 Egyik legnagyobb emberi vágyunk, hogy elismerjenek, értékeljenek bennünket. A szeretet kifejezésének egyik módja tehát az elismerő szavak. A dicséret, a bíztató szavak és a kérések sokkal inkább erősítik az önbecsülést, mint a követelések. Bensőséges légkört teremtenek, begyógyítják a sebeket, és a lehető legjobbat hozzák ki a házastársakból. Képzeljük csak el, ha zsörtölődéseink és kritikáink helyett házastársunknak dicsérő szavakat mondanánk! Egy kritikát minimum 6-7 dicséretbe „csomagoljunk” be! Az elismerés másik módja a bíztatás. Sokszor csak a külső megerősítés hiányzik ahhoz, hogy szunnyadó tehetségünket kibontakoztassuk.

  1. Szánjunk rá egy estét, hogy házastársunk megoszthassa velünk álmait, vágyait és ambícióit. Ha figyelmesen hallgatjuk, legbensőbb titkai tárulhatnak fel előttünk. Próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetébe, s őszintén és szeretettel bátorítsuk őt törekvéseiben. Milyen konkrét segítséget nyújthatunk céljai eléréséhez?
  2. Értékeljük kommunikációs szokásainkat és stílusunkat. Kéréssel, javaslattal és útmutatással fordulunk társunkhoz, vagy követelés, ultimátum, sőt fenyegetés árad szavainkból? Ne feledjük, a szeretetre alapvetően a választás, a szabad akarat és az önkéntes szolgálat jellemző. Azon kellene gondolkoznunk, hogyan változtassunk közléseink stílusán.

 

Második szeretet-nyelv: Minőségi idő

 

Biztos találkoztunk már a „mintaférj” típusával, aki minden lehető házimunkát elvégez. A feleség mégis elégedetlen vele, ha a szeretetnyelve a minőségi idő, az együttlét. Nem szabad összetéveszteni az együttlétet a fizikai jelenléttel. Az együttlétben a másiknak osztatlan figyelmet kell szentelni (pl.: szemkontaktus) kifejezve ezáltal, hogy csak a társam a fontos. TV-nézés, újságolvasás, közben nem lehet kapcsolatot építeni.

Adrián írja:

 

-          Már meséltem házasságom egyik kedvenc, mindennapos „szokása” az, amikor munka és vacsora után a feleségemmel lefekszünk egy, a padlóra terített nagy szivacsra, hogy egymás mellett fekve nézzük a tévét (ilyenkor rendszerint leginkább valamilyen komédiát nézünk). Ő mindig elém fekszik (vagyis a tévé és én köztem) és a tévé felé fordul (vagyis háttal nekem). Én természetesen a tévé irányába (vagyis az ő irányába) fordulok és átölelem (néha a derekán, néha a csípőjén, néha csak a lábára teszem a kezemet). Egymáshoz nagyon közel fekszünk és érvényesül az ötödik szeretetnyelv, ami nem zárja ki, hogy közben beszélhessünk, illetve aludjunk együtt egy fél órát. Ez egyfajta, köztünk kialakult, mindennapos „minőségi idő”, ami legalább két szeretet-nyelvet foglal magában. 

 

 

  A minőségi idő lehet beszélgetéssel, de például érintéssel is tölteni,  amikor belső valónkat osztjuk meg házastársunkkal nem félve a másik elutasításától. Másik lehetőség a közös tevékenység. Az másodlagos, hogy mit végzünk, fontosabb, hogy mindkét fél tudatában legyen, közös időtöltésük a szeretet kifejezése. Akár szavakkal, akár gesztusokkal, látszólag „néma mozdulatokkal” képesek vagyunk kifejezni társunk iránti szeretetünket, szerelmünket is.

  1. „Túlságosan igénybe vesz a hivatásom”- sokan ezzel az ürüggyel fosztják meg házastársukat az együtt töltött időtől. Pedig a siker és az anyagi gondoskodás nem helyettesítheti a meghitt kapcsolatot. Készítsünk tervet házastársunkkal együtt, melyben a kötelezettségek mellett az egymásra fordított idő is helyet kap - ha kell, áldozatok árán.
  2. Állapítsuk meg, hogy mennyire fontosak a közös tevékenységek a házasságunkban. Válasszunk ki három olyan élményt, amely közel vitt bennünket egymáshoz, és maradandó élményként él bennünk. Milyen szerepet játszott ezekben az élményekben a „minőségi idő”? Beszéljük meg, milyen közös élményt tervezünk a közeljövőben, melyet idővel szép emlékeink közé sorolhatunk.

 

udvarlas-1.jpg

 

Harmadik szeretet-nyelv: Ajándékozás

 Az ajándékozás a másikra gondolás szimbóluma, a szeretet látható jele. Vannak, akiknek a látható jelek fontosabbak, mint a többi. Ők azok, akik például a jegygyűrű hordásához különösképpen ragaszkodnak. Ha partnerünk szeretetnyelve az ajándékozás, gondoljunk mindig arra, hogy látható jelek nélkül kételkedik szeretetünkben, ezért gyakran lepjük meg őt! Az ajándék értéke másodlagos, lényege a szimbolikus jelleg.

  1. Az ajándék értékét a mögöttes szándék adja. Ha nem tartunk különösebben értékesnek egy ajándékot, gondoljunk az ajándékozó szándékára, és az ajándékban szeretetének és figyelmességének jelét lássuk meg.
  2. Emlékezzünk rá, önmagunk odaajándékozása többet jelent a puszta fizikai jelenlétnél. Próbáljuk meg egy héten keresztül megosztani házastársunkkal napjainknak legalább egy fontos eseményét vagy érzését, s kérjük tőle is ugyanezt.

 

Negyedik szeretet-nyelv: Szívességek

 Ha a feleség a férjtől azt hallja: „Tudom, hogy szeretsz, mert mindig tiszta és rendes körülöttem minden, főzöl, mosol, vasalsz rám”, akkor elképzelhető, hogy a szívességek az ő szeretetnyelve. Mindezek a tevékenységek kicsiny szolgálatként foghatók fel, amelyek tervezést, időt és fáradságot igényelnek. Jézus egy egyszerű, de nagyon hatásos példát mutatott a szolgálatra: megmosta tanítványai lábát. Tartsuk szem előtt, hogy a szívesen végzett szolgálatokat nem lehet kikényszeríteni, csak szabadon adhatjuk, s fogadhatjuk el egymás szolgálatait.

  1. Még ha teljesítjük is házastársunk kéréseit, sokszor akkor is a magunk módján, a saját elképzelésünk szerint tesszük ezt. A szeretetből végzett szolgálat azt jelenti, hogy a házastársunk elvárásait vesszük figyelembe. Kérjünk társunktól részletes útmutatást kérése teljesítéséhez, s ennek megfelelően cselekedjünk.
  2.  Válasszunk ki három olyan feladatot, melyeknek elvégzésével örömet szerezhetünk társunknak, s lepjük meg őt azzal, hogy kérés nélkül elvégezzük helyette.

 

Ötödik szeretet-nyelv: Testi érintés

 A tapasztalatok alapján lelkileg sokkal egészségesebbek azok a gyerekek, akiket kiskorukban sokat ölelgettek, babusgattak. Testünknek szüksége van gyengédségre. Minden, ami vagyunk, testünkben lakozik, így aki testünket érinti, bennünket érint meg. A társadalmi életben az illemtudó érintéseknek (pl.: kézfogás) szigorú rendszere van, a házasságon belül viszont a házastársak döntik el, mi a megengedett. Alapszabály, hogy a gyengédség kifejezésével nem szabad fizikai fájdalmat okozni, érintésünk, társunk szeretetnyelvén tett megnyilatkozás legyen.

  1. Talán még sohasem beszéltünk nyíltan a házastársunkkal arról, hogy milyen érintéseket tartunk kellemesnek. Beszéljük meg egymással, milyen érzelmi, szexuális és pszichés vonatkozásai vannak az érintésnek testünk különböző pontjain.
  2. Vegyük sorra azokat a körülményeket, helyeket és érintésmódokat, amelyek kedvező hatással lehetnek testi kapcsolatunkra. Például milyen mértékű és természetű testi érintésre vágyunk, mikor munka után hazaérünk? Ha mások az igényeink, keressünk kompromisszumos megoldást úgy, hogy mindketten egymást részesítsük előnyben.

 

Saját szeretet-nyelvünk felismerése

 

A házastársi kapcsolatban mind az öt szeretetnyelvre szükség van, de egyénenként különböző mértékben. A rövid ismertetés alapján talán felismertük saját „beszélt” szeretetnyelvünket, de ha ez nem sikerült, a következő kérdések megválaszolása segíthet a meghatározásban:

  • Mit kérünk a házastársunktól különösen gyakran?
  • Mitől érezzük úgy, hogy szeretnek?
  • Mi a bántó házastársunk viselkedésében?
  • Hogyan fejezzük ki társunknak szeretetünket?

A kérdések megválaszolása után lehet, hogy magunkban két szeretetnyelvet is felfedezünk, ezáltal társunknak több lehetősége van szeretetének kifejezésére. És végezetül egy fontos szempont: házastársunk szeretetét nem kényszeríthetjük ki. Míg a követelés gátakat emel, minden kérés és bíztató szó megmutatja az utat az igazi szeretet felé. Tanuljuk meg házastársunk szeretetnyelvét „anyanyelvi szinten” beszélni!

 

Idézet: Gary Chapman: Egymásra hangolva c. könyvéből

 

Kritika és elismerés-hajlam hiánya a szeretetlen anyáknál

 

A bók a másik személy megerősítését, bátorítását szolgálja. William James pszichológus szerint egyenesen a legmélyebb emberi szükségletünk az, hogy elismerést kapjunk másoktól.

  Az az anya - elemzi egy másik pszichológus S. Molnár Vilmos -, aki állandóan fiát kritizálja, és kapcsolatuk egész tartalma arról szól, hogy fiának milyennek kellene lennie (ahelyett amilyen értékes is valójában), az vajmi keveset tud a szeretetről és az elfogadásról, és feltehetőleg – lényegében - hamar el is veszíti fiát.

  Sokat írt erről Feldmár András is, a magyar származású Kanadában élő pszichológusíró is. Egy ízben, amikor belépett a már felnőtt Feldmár, az anya rögtön a haját kritizálta, amely alapján Feldmár kifejtette, hogyha nem szereti azzal együtt, amilyen, akkor abban nincs elfogadás.

   

szobor-par.jpg

 

 

Azt már én teszem hozzá, hogy:

  Ha kivétel nélkül minden,  - többnyire az anya rámenősségével  -kezdeményezett telefon- és személyes beszélgetés az állandó – durva hangvételű, szabadszájú, káromkodásoktól sem mentes -  kritikáról szól, és ha az anya, mint egy lemezt, állandóan ugyanazt teszi fel, fiát VÉGLEGES távolságtartásra, majd – tőle - teljes elszigetelődésre készteti. Barátságban, bizalomban mindenképpen elveszíti, azaz érdemben. Az ilyen anya egy „elképzelt gyereket szült”, és emocionális-vaksága, saját ego-jától való elvonatkoztatás képtelensége lehetetlenné teszi saját életét is. (Valószínűleg ő sem kap szeretete senkitől.)

   Nem látja meg a valódi gyermek valódi értékeit, melegségét, elfogadhatóságát, kiemelkedő értékeit, FIA SAJÁT ÚTJÁT, és mivel a fiú nem olyan lett, mint amit ő „szíve mélyén 43 éve kitervelt”, életét ez a kritika élteti.

  Élete folyamatos önigazolás keresés e tekintetben, valódi szeretet ( a valódi szeretetnyelv) helyett.

   Mindez merevségre, szűk látókörűségre, érzelmi beszűkülésre, egy irányú, merev gondolkodásra, és helyenként magas agressziószintre utal, aminek oka nyilván a torz önkép, és az ok:  hogy ez az anya sem kapta meg a meleg szeretet mintáit rideg hanghordozású anyjától, de sokszor más, súlyosabb ok is közrejátszik, pl. hogy nem várt gyerekként jött a világra vagy éppen más ok súlyosbítja a helyzetet: más nemű gyereket vártak... – fejtegeti a pszichológus. Ma már egyértelmű terhes-kutatások igazolják, hogy ezeket az intrauterin korszakban a gyerek pontosan megérzi! tetézheti még a rideg anya sorsát egyéb kudarc, válás, halál, veszteség, betegség.

  – Sajnos sok ilyen „érzelmi analfabéta” van…  - fejtegeti P: Vilmos pszichológus. – …ahogy  Ingmar Bergman, a  filmrendező mondja az egyik leghíresebb filmjében, A Jelenetek egy házasságból hat részes sorozatban. (E film vetítésekor állítólag kiürültek az utcák, olyan érdeklődés övezte.)

 
-          Ebben az esetben pont magát az anyát kellene kezelni: elsősorban, kívülről láttatni magatartását, és megszelídíteni,megtanítani szeretet-technikákra, hogy kapcsolatuk helyreálljon! Ez az anya, mivel ugyan szakmailag némileg képzett, de kevéssé intelligens ahhoz, hogy ezt a „szeretetlen” láncolatot megszakítsa saját maga fejlesztésével, komoly árat fizetett! valószínűleg végleg Elveszítette a fiát, saját magából pedig egy áskálódó, elkerülendő fúriát faragott.

 
Ki nem mondott bók… vagy viselkedési bók. vagy bókviselkedés?

BRAZIL nők és a bókolási szokások

Ebben a témában tapasztalatokkal ismét rendelkezésre állt Jesús Reyes áll rendelkezésre, hogy megossza tapasztalatait.

  - Mit tapasztalt Braziliában, ahol többször is járt?

  

szerelmespar-vaszary-j.jpg

 

Dr. Reyes Nunez José Jesús:

 

- Brazíliában néha úgy érzem, felesleges bókot mondani egy nőnek. Természetesen ez nem úgy van, mert a brazil férfiak is bókolnak, ahogy minden egyéb latin országban. Még inkább azt mondanám, hogy a brazil nők természetes viselkedésükkel úgy tudják felhívni magukra a figyelmet, hogy a kimondott bók már mintha magától értetődő lenne, hozzátartozna egy olyan cselekedet-láncolathoz, ami magától a nőtől indul ki. 

Nem arról van szó, hogy minden brazil nő egy tökéletes szépség (ugyanilyen mítoszról hallhatunk gyakorlatilag a világ minden egyes országaiban): mint mindenhol a világon, vannak nagyon szép és kevésbé szép nők. De a kevésbé szép nők is úgy tudják magukra irányítani a férfiak figyelmét, hogy mozgásukkal, gesztusaival emelik ki szebb vonásait, elfeledtetve a kevésbé szépeket.

A brazíliai nőkben van egyfajta velük született tulajdonságuk, hogy még akaratlanul is tudnak tetszelegni egy férfinak. Erre három "fegyvert" használnak, még pedig nagyon professzionálisan: testi mozgásukat, mosolyukat és közvetlenségüket.

- A brazil nők úgy tudnak menni az utcán, hogy gyakorlatilag táncolva teszik meg a lépéseket, és ez a tánc mintha arra lenne hívatott, hogy szép testrészeit hangsúlyozzák, illetve előnyösebb módon láttassák a kevésbé szép, kevésbé formás testrészeket.

- Mosolyukkal képesek beszélni anélkül, hogy szavakat ejtenének ki. Sokat mosolyognak, és egy nőnél egy mosolynak több fokozata és jelentése van. Ennek megértése nem olyan egyszerű, mert természetesen személyenként változhat, de mindig vannak minden női mosolyra érvényes alapszabályok, amiket általánosságban egy férfi ismer és amelyekre gyorsan is tud reagálni. Az alapszabályok személyenkénti megváltozó árnyalatainak a megismerése lényeges egy komolyabb kapcsolat kialakításához.

- Közvetlenségük brazil személyiségük döntő eleme. Közvetlenségük elválaszthatatlan része az a tulajdonságuk, hogy szavaival is tetszelegni tudnak anélkül, hogy valamilyen félreérthető helyzet kialakulásához vezetne. Rendszerint európai értelemben nem távolságtartók, sőt nagyon is tudnak közeledni, de ennek a közeledésnek van egy magától értetődő határa, amit nem szabad elsőre, egy "hallgatólagos" engedély nélkül túllépni.

Ezekkel (mozgással, mosollyal, közvetlenséggel) csak is organikusan, együttesen lehet találkozni, ezek együtt jelennek meg a mindennapi helyzetekben. Egyetlenegy emlékem 2002-ből, amikor legelső alkalommal látogattam Brazíliába. Előadást tartottam egy riói egyetemen, egy konferencia keretében. Kb. 300-an hallgattak engem és a szekció befejezése után, a kávészünetben egy kicsit félrevonultam, az egyik sarokba ültem le valamit olvasgatni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy legalább 8-10 brazil nő vesz körül és az egyik azt kérte, hogy dedikáljam neki a konferencia nyomtatott programját, a másik, hogy fényképet csináltassunk együtt. Egy kicsit meglepődtem, és egy pár aláírás (autogram ) után felálltam, hogy kezdjünk el fényképezkedni. Odaálltam az egyik nő mellé, aki széles mosollyal rám nézett és azt mondta: "Így nem lesz jó a kép", amire én visszakérdeztem "és hogyan lesz jó?". erre pedig a lehető legtermészetesebb módon azt válaszolta, hogy "brazíliai módra". Talán egy másodpercig kérdően nézhettem rá  (vajon milyen lehet az a brazíliai mód? ), mert mosolya még szélesebb, majdnem kedvesen gúnyos lett (de nagyon ügyelve arra , hogy ne bántson engem a mosolyával, vagy magyar értelemben leírva "kiröhögjön": csak úgy tűnt, mintha az "ártatlanságomtól" derűsebb kedve lenne) és csak két szót ejtett ki: "Így kell." miközben átkarolt a derekán és "becsúszott" a karom alá, hogy a vállán átöleljem. Én sem tudtam elkerülni egy nagyon széles mosolyt, ami belőlem jött kifelé , és az első kép után még jó néhány "brazíliai" felvétel következett egymás után.

  

A művészek ember-megfigyelései

 

Horváth Márta bábművész,  bábszínész, bábszínházi tervező és illusztrátor, nagyszerűen bánik a tollal és a szóval:

 

Horváth Márta hihetetlen beszélgetőpartner. Megfigyelései vágnak mint vajban a kés, lényeglátása kiváló, melegsége figyelemre méltó, azonnal érez egy szituációt, és nagyszerű a humora. Régen tudott dolog, hogy a jó művészek nagyszerű pszichológusok is lehetnének. Dosztojevszkij például remek lélektudó volt, regényei egyikét Dr Vekerdy Tamás pszichológus is a kedvenc könyvlistájára emeli. Garcia  Márquez regényei pszichiátriai tanulmánynak is megfelelnek!

 

on-arc-kep-marta.jpg 

- Mi jut eszedbe a bókról?

 

 Horváth Márta:

 - .... Ha nem lenne bók, ki kellene találni! Sőt. kötelező tananyag

is lehetne, hogy ne vesszen el, hogy ne csak egy felsorolás

legyen a múltbéli szokások listáján! Tapasztalataim szerint

ugyanis egyre kevesebben élnek vele. Pedig a legnagyobb

'mesterei" szinte észrevétlen csempészik bókjaikba a játék

örömét, a humort és legfőképp a szeretetüket ....

Nem mindenki "született bókoló"! Azonban bárki, ha kicsi jelét

is látja és megteszi : egy-egy kedves, figyelmes megjegyzésével

akár az időt is "megállíthatja" ....

Gyerekkoromban a falumbéli asszonyok Lajos bácsi napi

megjegyzéseire nagyokat kacagtak és legyintettek. Volt ebben

valami pajkosság, különös cinkosság, amit letagadhatatlan

igénnyel várt és vágyott az a kis közösség!

Az első bókokat Nagyapám borbélyüzletében kaptam a

vendégektől és én is hasonlóképp, ahogy az asszonyok - bár

még gyerek voltam -, elpirultam és lesütött szemmel mosolyogtam.

Nem igazán értettem, hogy miről is beszélnek.

A Nagyi szerint "öreg bolondok", de az ösztön, a kis tudatalatti már akkor is

erősen dolgozott ....

Egy személynek szól minden ilyen üzenet, még akkor is ha kortól

és nemtől függetlenül szinte ugyanazok a mondatok ismétlődnek.

S ahogyan a gondolatok másolódnak, az érintett személyek

gesztusaiban is sok a hasonlóság ....

A Kódot tehát én is megkaptam!

Az első komolyan vett bók a felnőtté érésem küszöbén látható

változást hozott az életembe .... Igaz, itt a személy és az iránta

érzett bizalom is fontos volt! Éppen ezért, mindaz, ami Tőle érkezett,

feltétel nélkül el tudtam fogadni.

 

A Bók a mindennapok rituális játéka. Nagyon is szükségszerű!

Párbeszéd a Férfi és Nő között; a Felnőtt és Gyermek, a Nő és Nő,

a Férfi és Férfi között.

Bókot jó adni és jó kapni!

Különösebben nincsenek szabályai.

A Bók lehet nemes egyszerűséggel természetes, intelligens, és lehet

csipkelődő, intim, akár szemérmetlen is .... Persze ez utóbbinál nem

árt tudni, hogy AZ jó helyen és a megfelelő személynek szóljon!

A Bók mindig érzelmeket vált ki! Mert "váratlan", legtöbbször zavarba

ejti az embert. Különleges "tükör", aminek üzenete van : szerelmes,

kacér, fanyar ....

Az utcai füttyentésre is felkapjuk a fejünket - van, aki morcosan ciccegve,

van, aki mókásan mesélve : "... ha láttátok volna a fiúk arcát, amikor

megfordultam és rájöttek, hogy az anyjuk is lehetnék ..." !

Ha tiltakozunk ellene, a gesztusaink, a mimikáink akkor is könnyen

elárulnak! A hangunknak is más lesz az árnyalata .... Nem tudjuk

leplezni, hogy a bókon meglepődtünk, hogy jólesett, hogy igenis szükségünk

van rá, vagy legszívesebben harapnánk a dühtől és még ellenszenvesebbé

válik miatta az, aki eleve ellenszenves is volt ....

A titkát nem kell megfejteni, hisz akár simogat, vagy megzavar bennünket,

a lényeg nem marad el : mindenféleképpen változást hoz / okoz!

Egyes bókok örökre nyomot hagynak, felejthetetlenné válnak.

Mások viszont átlagosan mindennaposak is lehetnek, amelyek ha kell,

ha nem, mégsem hiányozhatnak!

 

Én pozitívan éltem meg eddig a bókokat. Nevettem a teátrális túlzásain;

pirultam, bújtam zavartan, szavam elakadva; s volt, hogy elcsendesedtem :

milyen kár, hogy a jelen csak az adott pillanat, hogy minden mulandó  -

miközben egy jó Bóktól annyira, de annyira lehet valami misztikus

szeretetet érezni! ....

    

A bókok trükkjei, technikái

   
Chapman könyvében a többi szeretetnyelvhez is jó tanácsokat osztogat, mint például a jó ajándékozáshoz, mi most maradjunk a bók bűvkörében, tanácsok tekintetében is.

  Ha a férfi nem a szavak embere, de párjának ezen a csatornán lehet üzenni bármit is, (tehát a nő szeretet-nyelve az elismerő szavak) azaz csak úgy érzi a feleség, hogy párja szereti, ha rendszeresen ezt el is mondja neki. Ekkor az javasolható, mint egyszerű trükk, hogy jegyezze fel az elismerő szavakat a könyvből, újságból, beszélgetésekből, filmekből, és ezáltal egy ”elismerés listát” kap kézhez. Ebből nem csak kedvére válogathat, hanem ki is próbálhatja, melyik hatásos! Végül azt használja, amelyik bevált.

  A dicséret közvetett is lehet, hogy a fiunk barátjának mondunk dicsérő szavakat, illetve anyósunknak a lányáról, és az a fülébe jut.

  A bókot lehet erősíteni, ha mások előtt mondjuk azokat, vagy írásban küldjük el az érintettnek, ennek előnye az, hogy írójának van elég idő a megfogalmazására, és az, aki kapta, többször is elolvashatja.

 

Ezek az igazi mentális kincsek!

 

Adhatunk elismerő szavakat, mondatokat meglepő formában, nagy vagy gyönyörű dobozban, masnival (és semmibe sem kerül!!!) ám nagyot durranhat a figyelmesen előkészített bók! Adhatunk egy szót vagy mondatot, vagy akár egy egész történetet, hozzáfűzve, hogy „rád ismertem ebben a nagyszerű történetben és úgy gondoltam, megajándékozlak ezzel”.

  Nagyon fontos azonban elmondani, hogy miért kapja valaki a speciális ajándékot, mert csak így lesz belőle bók, azaz verbális (szóbeli) elismerés. Mit sem ér egy békülő csokor virág, ha nem mondjuk el hogyan érintett a vita bennünket, és hogy abból milyen következtetést vontunk le. S most itt ez a csokor azért,

  Sorra kell tehát venni, mi a feleség szeretetnyelve az ötből, és a férjnek arra kell törekedni, hogy – ezentúl, ha eddig nem is -  így erősítse-töltse meg felesége szeretet-tankját. Ez a majdnem kézzel fogható hiány, ez a szeretettank, lehet, hogy hosszú évek alatt amiatt ürült ki, mert sosem kapott megerősítést. Ugyan a férj kifejezte szeretetét másképp, de nem felesége elsődleges csatornáján! Igy az el sem ért a feleséghez.

-  László felesége mesélte, hogy férje ékszert szeretett ajándékozni, mert ezt gyerekkorukban sosem vagy nagyritkán engedhették meg maguknak, és ekkor anyja, aki imádta az ékszereket, a mennyekben járt. És amikor veszekedés után László, a férj hazaállított egy békülő aranygyűrűvel, felesége azt hitte, a férje meghibbant.

   – Minek veszel nekem aranygyűrűt, pénzért, amikor nekem arra van szükségem, hogy újból kirándulj és beszélgess velem, hogy felém fordulj, ha beszélek hozzád, hogy ne dolgozz hajnaltól 4-től este 11 ig, s  hogy újra felkapj és örülj nekem, ha meglátsz. Nem tudok a gyűrűnek örülni és nem érzem idevalónak! – így a feleség.

  László olyan családi mintát próbált beültetni a saját házasságukba, amely itt nem működött, mert nem annak a nőnek a szeretetnyelvén beszélt, akit elvett feleségül, hanem az anyjáén!

Ugyanez vonatkozik természetesen a férjre, vele és általa is tisztázni kell az ő „szeretet útvonalait”, szeretet-kódjait, és szeretet-eszközeit, és a feleségnek ez, vagy ezek alapján kell férjét ezentúl megnyernie, különösen akkor, ha gond van a kapcsolattal, házassággal.

 

Márk mesélte:

  - Ha nem simogatsz és nem érintesz meg, úgy érzem nem is szeretsz. Hónapokig kell nélkülöznöm, és olyankor elkeseredem!Lehet hogy emiatt vagyok néha durva.És ezért büntetlek tudat alatt azzal, hogy nem méltatlak szóban, aminek annyira tudsz örülni!

A szeretetnyelv tisztázása csodás új távlatokat nyit. Ezáltal a kapcsolat kezelése hirtelen tudatossá válik.

  Nem vádaskodások és történetek felböfögésének az erdejében vesznek el a párok, hanem egy pontos keretben válik kezelhetővé a kapcsolat, ami fantasztikus új távlatokat nyithat egy egészen elmérgesedett kapcsolatban is. Chapman doktor egy egész fejezetben vázol fel egy terápiát, ahol a pár már gyűlölte és megalázta egymást, mégis a vallásos feleség szakemberhez járva meg tudta fordítani a veszettnek látszó kapcsolatot, mivel a válást nem egyeztethette össze a vallási nézeteivel. A szakember hetekre lebontott terápiája, amely pozitív fordulat magát a szakembert is meglepte. ezáltal a technika által azonban kézzel foghatóvá, és orvosolhatóvá válik tán a legnagyobb baj is.

 

A párkapcsolatok gyakran küzdenek hiánnyal. A hiány azonban gyakran parttalan, nehezen megfogalmazható, gyakran nincs pénz a szakemberre vagy van olyan is, aki szégyelli, hogy a profi kívülállót, azaz szakembert keresse meg. Míg természetes, hogy ékszervásárlás miatt ékszerészhez fordulunk, addig sajnos nem olyan fejlett a mentális kulturáltságunk a felmérések szerint, hogy lelki bajjal lelki gyógymódot vegyünk igénybe!

   A bókolásról alkotott véleményünk átformálásával lehetséges, hogy párkapcsolatunkat és házasságunkat mentjük meg!

  A szeretetnyelv tisztázása csodás új távlatokat nyithat. „Szeretni kevés….” mondja sláger. Szeressünk szeretni!

  Ám mint a fenti példa is mutatja, szeretni is meg lehet tanulni! Azt, akit szerelemmel választunk.

 
 

irodalom:

  • Popper Péter művei
  •  
  • mesterkurzusok
  •  
  • Feldmár András művei, dokumentum filmjei
  •  
  • Gery Chapman: Egymásra hangolva

A szerző könyvéből készült hangzóanyag megtalálható az interneten.

 

 Gaery Chapmanról, szerzőről: Chapman gyakorló lelkigondozó és családteraepeuta, Amerikaszerte tart házassági szemináriumokat és folytat házassági tanácsadást.
Könyvei nagyon gyakorlatiasak, életsz
erűek.

 
 
A cikk Neudl Erika szellemi tulajdona, idézni vagy kiemelni vagy  b

ármi részletet másolni csak a szerző engedélyével lehet!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

palszenasi@gmail.com

(Szénási Pál Bertalan, 2013.01.13 11:36)

Erika! Ez egy olyan összeállítás, egy olyan mű, amelyet személy szerint én nagyon köszönök neked. Hiánypótló, a maga nemében egyedülálló. nagyon fontos témában ad fogódzókat és tájékozódási lehetőséget. Sokat lehet tanulni mindenkinek, nőnek, férfinak, fiatalnak, idősebbeknek ezen írásból. Sok sikert és további áldásos muunkát neked a tulipánok földjén.