Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fa mese a SORSról

2011.01.21

Kép

Beszélő fák


Élt egyszer egy dombtetőn három fa.
Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat.


Az első fa egyszer így szólt: - Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek
majd arannyal, ezüsttel és sok - sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják,
mindenki csodálni fogja szépségemet.

A második fa is elmondta vágyát: - Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az
emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld
minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!


A harmadik fa is beszélni kezdett: - Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő
legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a
dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez
és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az
emberek örökké rám fognak emlékezni.


Elmúlott néhány év, jöttek a favágók.

Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta: - Ez a fa nagyon erős,
ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos, és nekifogott, hogy a fát
kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle
kincses ládát fog készíteni.


A második fánál is megszólalt egy favágó: - Ez egy nagyon magas fa, a
hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog
volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.

Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte
reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt: - Ezzel a fával nincsenek
terveim. Kivágom és anyagát elteszem.


Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és
megtöltötték szénával.

A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén
császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.


A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.


Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról.



Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy
gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt
jászolba, amely az első fa anyagából készült.

A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb
kincsét őrzi.



Ismét elmúlott sok- sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a
második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és
elaludt.
Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak
képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó
társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: "Béke
veled!". A vihar egy csapásra elmúlt.

A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a
királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is
lecsendesíteni.


Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített
keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és
gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit
azután felállítottak a dombon.


A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt,
magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez mert Jézus
testét hordja magán.


Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad,
jusson eszedbe, hogy az Istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg
fog ajándékozni terved megvalósításával.



Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt
egykor elképzelték.
Mi sem tudhatjuk, hogy az Istennek milyen tervei vannak velünk.



Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai
kifürkészhetetlenek.


A mesét
  Dr. Nagy Mária Magdolna küldte
www.nagymaria.eoldal.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.