Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


rendhagyó önéletrajz

2008.07.18

 

Kép

 


"Repülök, kitárt karjaim a szárnyak.
Nincs olyan erő, hogy félreálljak!"

  Gámentzy Eduárd: Mától más c. verséből

 

Kép

Neudl Erika

 

Rendhagyó önéletrajz

 

 

 

 

 

     "Az életben a biztonság

nem más,     

mint az élet  bizonytalanságának

a szeretete."

M Scott Peck:

Úttalan utakon

c. könyvéből

M. Scott Pech amerikai pszichiáter és Feldmár András mellett hasonlóan példaképem

 

 

Kiegyensúlyozott, hiteles, csodás gyerekkorom volt Kecskeméten, megtanult bizalommal, mély, tartós barátságokkal, biztonságos állandósággal, hála szüleimnek, akik ma is együtt élnek.

 

Nem voltunk sem gazdagok, sem szegények, így szerencsésen megtanulhattam vágyni valamire és örülni nagyon valaminek és magam megteremteni dolgokat, így ma is nagyon tudok örülni minden jó találkozásnak, izgalmas fénynek, egy fura színnek, egy döbbenetes szinkronicitásnak, egy jó hírnek, egy újkeletű szónak, egy jó szónak, szépségnek, értéknek, figyelemnek,  akár apró ajándéknak is.  

Visszagondolva, igazi elmélyült játékokat játszottunk, emlékszem a szenvedélyre, a semmiből kitalált fantázia-játékokra, színházrendezésre az udvaron, a varrógéppel perforált igazi jegyekkel :-) megvalósult előadásokkal, s ami fontos, nagyon sok mesét kaptam egy sárga cserépkályha mellett. Ebből épült írói-tervezői fantáziám. A mai napig az egyik legizgalmasabb pszichológiai kérdés számomra, kiből mi lesz, mi az élet-feladatunk. (Chaplin önéletrajza -  szenzációs. ) Ennek gyökerei már a gyerekkorban kitüremkednek, és azt megelégedéssel kibontani nagyszerű életadomány lehet. Mi is csírázott gyerekkromban?!? Ezt még egyszer megírom!

 

Kamaszkorom évei igazi gyötrelmekkel teli évek voltak, szerelemmel, szüntelen kereséssel, és már nagyon korán sok írással, naplóírással. Már a gimnáziumban pszichológiai fakultáción, írás iránti érdeklődéssel, amit később grafológiának neveztek.

Középiskolám a híres kecskeméti Katona József Gimnázium volt, nagyon rossz-jó tanulóként, mert a versek, a sok éves intenzív versenysport (12 év távolugrás), és a szerelem és az alkotás minden időmet felitta. :-)

  Majd a kecskeméti Tanítóképző után (itt a diplomámat színválasztás és a szociális helyzet összevetéséből írtam jelesre) még két diploma következett.

 

Az Újságíró Iskola (kultúra szakon) (diplomamunka: riport egy szeméttelepen élő párról, és szociál-pszichológiából), majd később a Grafológiai Intézet hat féléve következett, szakdolgozatként a FA-tesztet hasonlítottam össze a grafológia megfejtési útvonalával. Vagyis: egy pszichológiai módszert egy grafológiaival.

A térszimbolika megismerése, és megélése MEGÉRZÉSE :-))))  után elkezdtem festeni. A pszichológia és a festés házasságából adódott egy sajátos önkifejezési és  relaxációs technika, amelyet egy saját akvarell kiállításon tettem nyilvánossá.

A végzés után folyamatosan dolgoztam újságíróként, grafológusként, és vendégtanárként pár középiskolában, és pár egyetemen próbáltam teljesíteni azt a szakmai elképzelésemet, hogy minden vezetőképzőbe járó hallgató halljon/tudjon a végtelenül informatív grafológiai tanácsadás választható lehetőségéről. (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (3 év), Gödöllői Agráregyetem Vezetőképző, (3 év) József Attila Szabadegyetem (7 év). Ennek konklúzióiból és tanítási ideál-keresésemből (hogyan is kell jól és élményszerűen tanítani?!?) alakult ki saját két napos tréningem:

Az „Ússzon a tudásban!”, amelyet két évig hétvégenként tartottam.

Gyerekeimmel, akiknek születését óvódás korom óta vártam, Vera lányommal és Bence fiammal otthon töltött - tanulós, dolgozós, igen aktív - 12 évben parányi szerepem volt a Waldorf- óvoda és -iskola alapításában. Nagyon jó szakmai és emberi emlékek, például Vekerdy Tamás, aki több szempontból is a példaképem. A Mesterkurzusok (kb 60 előadás különböző előadóktól, Popper, Dr. Domján,(kedvencem) Vekerdi, kb 10-20 szor  szor meghallgatva ) velük szenzációsan építkezett a világnézetem, érzelmi intelligenciám, terveim, sikereim,életcélom, súlypontok.

Íróasztalom fiókjában közben cseperednek könyveim…verses kötetemet, SZÓvonalak címmel megjelent, de van köztük pszichológiai szakácskönyv, mesekönyv, és a gyermekeimmel megélt?írt? MEGMONDOMB című párbeszédkönyv is, grafológiai szakmai könyv, és a nagy kincs, a pszichológiai technikák otthon hasznáható gyűjtése... meg a többi…

Közben hét éve megálmodtam, kitaláltam és évente egyre jobban megrendeztem egyedi marketingű, országos sajtóvisszhangú, a grafológia és a pszichológiai összefüggésekből táplálkozó LÉLEKfák kiállításomat.  Ez a pszichológia és művészet összekötése, egy különösen egyedi frachise rendezvény által. Ezt készítem elő most a világ egyik leginkább művészetéről híres városában, Amszterdamban, a világ művészeti fővárosában, valamint nyelveket tanulok nyelvi környzetben!

A kiállítások egyre több, végül 20 művész 80 alkotásával szóltak a Fáról, a szimbolikáról, amely a grafológia táptalaja.

Majd egy tucat  - magánéleti és munkacél - oka van annak, de részben a kiállítás-ötletem, hogy jelenleg Amszterdamban is (mellette falun :-)  ) élünk párommal... de bárhová elmennénk, ahol reális életesély van számunkra.

Jelenlegi életmód Példaképem: Fearnley-Whittingstall, Hugh, aki hajthatatlanságával és humorával szenzációs életmódot él... mint belegondoltam nincs is olyan messze tőlem! Miért ne keresném meg?...:-)

Keményen dolgozunk, magunkra számíthatunk, bár ez mindig is így volt egész életemben. Érdekes a munmkához fűződő viszonyom...a bevonzások segitenek...Ha nem is akarok az idézetekben elveszni, de félelmetesen bölcs mondás, hogy

"Amikor a múzsa homlokon akar csókolni, nem árt, ha munka közben talál..."

Keressük, hogy hol és hogyan a legjobb számunkra élni.  A szabadság édes esély és súlyos teher is lehet...ez roppant összetett kérdés...
Az élmények jobbára csendesek, nagyon csendesek, a sikerek belül laknak, az álmok mágnesként élnek, ha hagyod.

A szeretet bátran megélt és tevőleges  felelősség (Erich From: A szeretet művészete és Feldmár Andrástól  minden), és nem EGO mutatvány vagy romantikus lötty.A szeretet tevőleges.
...és egyre rövidebb az idő, amíg felmérem, ki értékes ember nekem...ezt nem én döntöm el, hanem a másik cselekedetei és az idő...ahogy aza másik megmutatja magát..ahogy beleméri magát az én időmbe...
leginkább a tükörrel tervem jóban lenni...(hazugság nélkül élni: minden helyzetben konzekvensen, akárki mellett és ellen:

  • bárki mellett, mégha egyedül is vagy a véleményeddel,
  • akárkivel konfrontálódni a hajthatatlan becsület, érzés, és konzekvens tények, élettér miatt, de csak ha kell, bármily nehézségbe ütközik is,

ez olykor roppant nehéz, de nincs más út), mert akárhová vet is az élet a világon -  és még remélem vet -,  :-), enélkül nem megy nekem hitelesen tovább.

 Tanulunk ámulni és elengedni, és próbálgatjuk a szabadság megélésének megannyi - mint mondtam - ezer keser-édes fokát.
 

 kedvenc zenéim:

Debussy, Debussy, Debussy, :-) Ravel, Sting, Beethoven, Presszer, Vivaldi, Haydn, Mozart, Rózsa Gyuri, Gámenczy Eduárd, Diana Ross, Kimnovak, Beetles, Beegees, Zbigniev Preisner (lengyel filmzeneszerző), Yanni, Quimbii, Sade, R.E.M., Morchiba, Norah Jones, Belga, Chopin, Liszt Ferenc, Keanen, Ravel, Csajkovszkij (B moll szonáta) , Pachelbel (kanon), John Lenon, Dire Straits, Lorena Mcckenit,

and 100!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

olvasgatlak...

(Anna, 2012.11.20 10:49)

Conversation started október 24.
17:53


Kedves Erika,
már több mint 2 órája böngészem az oldaladat........csak kattintgatok ide-oda.....olvasom a verseidet.....nézem a fotóidat.....és mintha már találkoztunk volna érzésem van.....aztán ki tudja még az is meglehet.
S lám te is kapcsolódsz Kecskeméthez ...és még közös ismerősünk is van Mezei Klára személyében......arról már nem is beszélve,hogy csillagjegyünk is azonos.....
Nem szeretném ,ha tolakodónak tartanál csak egyszeriben úgy éreztem ,hogy írnom kell neked......
Fantasztikus az az út ,melyet most jársz.....igen.segíteni csak mert jó nekem ,s jó neked ,mindenkinek aki csak fogadja......kell ennél több???

Úgy tűnik ,hogy önzetlen a segítség.......de valójában nem...hiszen ha nem segíthetne az ember mi lenne vele......semmivé lenne...értelmetlen lenne léte.
Pécstt 4 évet foglalkoztam autistákkal,aztán gyerektáborokat vezettem az ifi háznál.....aztán elfáradtam,belefáradtam és elköltöztem... egy 1300 fős faluba,fel a nagy hegyre hogy művelődési házat vezessek.......persze mindez nem tudatos volt.....de megérintett a változás szele és azt akartam,hogy simogasson,....Most pedig itt vagyok Belgiumba egy katedrális tövében élek,Szűz anya társaságában........és keresem az utamat mint ,ahogy mindig is tettem,hogy mindaz amit érzek gondolok elmondhassam,továbbadhassam......hogy az életet mint fehér lapot mi magunk rajzoljuk tele,használhatunk színes ceruzákat vagy éppen csak feketét...és ez mennyire nem is könnyű?
Ha nem baj kalandozom még nálad egy kicsit..........

Üdvözlettel: Anna

neurika

(Neudl Erika, 2011.09.07 12:20)

...kérdezték tőlem egy rádió riportban, hogy miért irok és én azt tartom, hogy olyan mint a gyűjtők...
a lepkegyűjtők...
én, ha hallok egy jó szókapcsolatot, egy szokatlan szóképet, egy fura szóizt, nekem azt azonnal meg kell örökiteni, meg kell markolni, el kell tenni, fel kell szögelni, ki kell fesziteni egy táblára, nehogy elszálljon, mint a huzat a rések alatt. Mert ha elszáll, soha többé nem találod meg.

paudits

(Paudits Zoltán költő, 2011.09.07 11:45)

Szia, kedves Erika!

Ma meglátogattalak, benyitottam gyönyörű, színes Világod ajtaján és gyermeki lélekkel rácsodálkoztam alkotásaidra, persze nem mindre, hiszen annyi csoda fogadott, hogy éppen csak elkezdtem fürdetni lelkem a megannyi szépség olvasatán...vissza-visszatérek és teljes egészében körüljárom majd színpompás termeid...
Munkásságod, pályád előtt mélyen meghajlok és szívből gratulálok hozzá, ahogy a verseidhez is, mert a mai napon verseiddel itattam szívem. Gyönyörűek! Szabadon folynak a sorok, egymást ölelik a szavak, csend és harmónia, egy intakt, érintetlen világ, mégis tele energiával, tűzzel, lendülettel...huuuu, és A csended...szinte beleborzongtam...minden egyes szavát zsigereimben éreztem...sajnáltam, hogy éppen ennél a versnél, nem lehet hozzászólni. Néhány versednél azonban megtettem, így gondoltad? Csak azért kérdezem, mert a Szóvonalak oldalon nem lehet ezt megtenni, ezért bátorkodtam itt. Nem is az asszociáció motivált igazából, inkább az első bevillanó képre, illetve versemre hagyatkoztam, ennélfogva persze meglehet, hogy "megfelelőbbet" is párosíthattam volna a Tiéidhez, ha alaposan végiglapozom köteteimet, de itt éppen a "bevillanás" a lényeg...
Köszönöm az élményt, amit adtál, jövök máskor is, kopogtatás nélkül, csendesen, hogy senkit se zavarjak, szívemben szeretettel, lelkemben szépségeidre kitárt ajtókkal:) Köszönöm még egyszer...

Legyen szép, áldott, békés napod Neked és Szeretteidnek!

Szeretettel ölellek: Zoli

szeretem...

(Nóra, 2011.09.07 08:35)

...szeretem, ahogy a dolgokat látod, és szeretem a gondolataidat...de ezzel nem mondhattam újat, szerintem :-)

Annyira szeretem Osho gondolatösvényeit, olykor olyan egyszerűen fogalmaz meg, még egyszerűbbnek tűnő dolgokat, és mégsem gondolunk rá, csak kevesen az örök igazságaira...Az én utam a bárányfelhők útja olvasáskor is rájöttem, hogy talán keveset kell mondani, hogy többet adjunk...szeretem az ilyen embereket, és a gondolataikat...
a Tieidet is...miért mondanám, úgyhogy el kell hidd, hogy valóban így gondolom :-)

jóéjt

megérteni vagy nem?

(Neudl Erika, 2011.09.05 15:15)

Mindig azt mondom, ha baj ér, vagy fogalmazzak pontosabbn, ha feladat van, vagy meg kell valamit oldani, hogy már nem baj, ha fáj csak megérteni szeretném...
de hajnalban olvastam:
:-)


A lélektakaró cimű honlapot...
ime:

Minden rejtelem. Jobban teszed, ha egyszerűen csak élvezed, mint hogy megpróbálod megérteni. Mert az, aki állandóan csak megérteni próbálja az életet, végül bolondnak bizonyul; az pedig, aki inkább belemerül az életbe, bölccsé válik, és egyre jobban élvezi az életet, mert egyre inkább tudatára ébred annak a misztériumnak, ami körülvesz bennünket. A legnagyobb megértés az, ha felismered, hogy semmit nem érthetsz meg - hogy minden rejtelmes és csodálatos.

Osho

j.jozsef@

(J. József, 2011.08.09 12:00)

Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
Akik erősek, tudják, hogyan tartsák rendben az életüket. Könnyekkel a szemükben sikerül, azt mondják mosolyogva, Jól vagyok. Küldd el ezt egy erős embernek. Én megtettem.Jó az Isten. Közel a változás. Isten látta a szomorúságodat, és azt mondta, vége a nehéz időknek.
Köszönöm a mosolyt, amit Tőled kaptam.Élj, nevess, szeress. Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögül a szél.. S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten. (kelta-ír köszöntő)

Kaposvár

(K. Tünde, 2011.04.25 10:29)

Erika tanítványa voltam az egyik egyetemen, és nem csak megismertette velem a grafológiát, de meg is szerettette!
Nem csak tanított, de vigaszt is nyújtott optimizmusával, humorával, a problémára adott asszociációs válaszaival.
Hosszú tanítási ciklusban vártuk és megszerettük a grafológia órákat és estéket, és élveztük a grafológiát mindig is körülvevő élettörténeteket, sztorikat, krimiket, döbbeneteket.
Neudl Erika nekem nem csak grafót tanitott, de valami elven életszemléletet.
Fura volt amikor vége lett, megkért minket, írjunk valamit az
"életem vendégkönyvébe". ami az ő vendégkönyve volt...
És én oda azt írtam, amit éreztem, hogy életem 3 legjobb tanára közé soroltam. Erika nem csak tanított, hanem figyelt ránk, mit értünk, mit érzünk, a tanítás közben eleven kapcsolat volt a hallgatók és az előadó között.
Talán ennek köszönhető, hogy a szokásos, 27 hallgató helyett 41 en kezdtük, és 40 fejeztük be a kurzust.
nem volt lemorzsolódás.

Budapest

(Tamás, 2011.04.15 17:04)

" A Hagyomány egyik anonim szövege szerint az embernek kétféle attitűdje lehet az életben:
az Építés vagy az Ültetés.

Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér.
Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg határaikat. Az Élet elveszíti értelmét, amint véget ér az építés.

Ezzel szemben vannak az ültetők. Ők folyton küzdenek viharokkal, az évszakokkal, és csak ritkán pihennek.
Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a
kertésztől, azt is lehetővé teszi, hogy az Élet egy nagy kaland legyen a számára.

A kertészek felismerik egymást - mert tudják, hogy minden egyes növény történetében benne van
az egész Föld fejlődése. "


Erika, Te kertész vagy!
Tamás

mariaczimbo@gmail.com

(Czimbó Mária, 2009.10.12 19:58)

Kevés ilyen kivételesen színes egyéniséget ismerek : egyet: Erikát!
Közvetlen, természetes, egyedi, utánozhatatlan!