Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Festett versek tárlata a Dunakeszi könyvtárban

            Fájdalmakkal átszőtt vágyak....

                                

...a legjellemzőbb kifejezés, amelyet a kamaszra, a kamaszkorra használni lehet. Vágyakozás olyan körvonalak nélküli fantomképek  iránt, amiket   egyszerűen  nem  lehet  elérni. És  akkor.... akkor a kamaszban elömlik

/ elhatalmasodik, tombol, dühöng/ a fájdalom, amely legmélyebb lépcsőfoka mindannak, ami a légies, finom, könnyű lebegés és a zuhanórepülés között található.

             E  kor, a serdülőkor, a szélsőségek,  a szangvinikus állapotok, megmerítkezések, a boldog illúziók, a remények és a hibátlanság utáni vágy,  a törvények kritikája, és a törvények kritikátlan be nem tartása közötti libikókája szinte életre-halálra.

 A "minden olyan egyszerű" és az "érthetetlenül bonyolult" közötti sokszínű  fokozatok végtelen szintjei...

A kamaszt nem megérteni kell, egyszerűen csak emlékezzünk a  nem is olyan régmúlt, fájdalommal és mámorral túlcsordult, versekkel, ÉLETérzéssel és szenvedéllyel megtűzdelt saját tizenéveinkre és máris könnyebb.

Kralovánszky Lilla korai,  és ezeddig első verseskötete szépen hajlítja gondolatainkat azokba az irányokba, hogy ismét megéljük, és megszenvedjük, megszeressük és megirigyeljük a kamaszkort, és kísérletet tegyünk arra, hogy megértsük ezt a hormonális táncot.

"A kérdés ott izzik benned" - írja Lilla egyik versében.

            És - ezt harmincon túl már jól tudjuk - ez a lány szerencsésebb nem alkotó kamasztársainál, mert kiírja, megírja, átírja fájdalmát a versbe öntéssel. A megfogalmazással mintegy nyakoncsípi, megragadja, kövületté teszi mindazt, amit megélt. S ezt a követ Kralovánszky Lilla - aki ma már tizenkilenc éves - könnyebben ledobhatja válláról az alkotás után, mint nem író társai a sóhajokkal bentrekedt lelkiállapotban.

            Pállay József,  Lilla fiatal festőművész-tanára pedig nem tett mást, mint kiemelte, felmutatta, kiválasztotta,  felemelte tanítványát azáltal, hogy megfestette tizenegy versét.

Persze ez így mind nem igaz.

Pállay nem csupán rámutatott ecsetjével egy átlagnál tehetségesebb tanítványra, nem csupán megmutatta olvasás után kialakult képi világát, de  tehetségével hozzásimította saját festői képzeletvilágát, saját látásmódját, értékrendszerét, vidámságát és kétségeit a versekhez.

Képeiben "lappang a gyengédség" /idézet a versből/ és szivárvány színeivel továbbegyengeti a kamasz útját a tanár segítő magabiztosságá-val. Szerénységére mi sem jellemzőbb, minthogy képeinek nem is adott címet - illetve van címük: éppen egy versnyi - , hisz a két műfaj, az irodalom és a festészet egyenrangú módon egészíti ki egymást a rendhagyó tárlaton.

Ez a kiállítás több, mint képek nézegetése.

Ez a kiállítás emlékeket szakít fel, megrendít és felkavar, ha hagyjuk.

Neudl Erika

A kiállítás helye: Dunakeszi Könyvtár

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.